Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Géresi Kálmán: A Nagy-Károlyi Károlyi család oklevéltára. Ism. D. L. 545

'TÖRTÉNETI IRODALOM. , 545 hirdeti dicsőségét. Szilágyi Sándor és Szabó Károly s újlbban Beöthy Zsolt és Gyalui, mint tudósnak rajzolták meg arczképét, az első a kor sikerült staffage-zsával ; Szily Kálmán mint mathematikusról és phisikusról szólott róla; Horváth Cyrill és különösen Erdélyi János mint bölcsészt, Xeményi Imre, Heinrich és most legbővebben és kimerítően Stromp László mint paedagogust méltat ja. Ε gazdag Apáczai-irodaloiííban nem az utolsó helyet foglalja el a Stromp monográphiája. Szerző teljesen jártas a paedagogia elméletében és történetében s helyesen tudja megítélni Apáczai működését, a nélkül, hogy, bármint lelkesül is érte, túlbecsülné s miként egyik életrajzírója tette, Comenius fölé helyezné ; de viszont sikeresen polemizál azokkal, a kik benne egyszerűcompilátort látnak; egyszersmind lelkiismeretes kutató, a ki kedvvel merül el Apáczai műveibe, hogy azokból becses és eleddig észre nem vett jellemző adatokat hozzon elő, hogy tévedéseket oszlasson el s szaktudományával világosságot vessen eddig sötéten maradt részletekre. Stromp művét három részre osztotta föl. Első része : »Az előkészülések kora« a hazai és külföldi iskolai állapotokat; a második rész: »Az alkotások kora« Apáczai műveit, a harmadik paedagogiai rendszerét ismerteti s végül a függelékben összeállítja az Apáczaira vonatkozó irodalmat. Szerző dicséretére legyen mondva, szorosan megmarad az ezen rendszer szabta keretben, nem csapong tárgyától sem jobbra, sem balra, nem csinál sem hosszú bevezetést, sem hosszú excursiókat s műve valóban megérdemli a tudományos szakértekezés czímet. L. A Nagy-Károlyi Károlyi cs. oklevéltára. A család megbízásából kiadja gróf Károlyi Tibor. Sajtó alá rendezi Géresi Kálmán. F. kötet. TI. Rákóczi Ferencz fejedelem korabeli oklevelek és levelezések 1703— 1707. Budapest, (Franklin-társulat) 1897. 8-r. 7111+767 lap. Egy vidéki folyóiratban olvastuk azt a megjegyzést, hogy történeti anyaggyűjtés dolgában túltermelés van nálunk. Sok az arató és cséplő napszámos, kik a nyers terményt a felesszámmal lévő magtárakba gyűjtik s nincs, a ki azt feldolgozza, hogy a közönség is megemészthesse. Ugyan evvel a váddal illették ujabban a hírlapok az akadémiát is. Helyes megjegyzés, ha vele csupán arra akarnak buzdítani, hogy a feldolgozás tartson lépést az anyagpublicatióval ; helytelen és túllő a czélon, ha megrovás akar lenni a szorgalmas gyűjtőknek s a kiadásra vállalkozó intézeteknek. Szüklátkörüségre vall s irodalmi tájé-SZÁZADOK. 1898. VI. FÜZET. 35