Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Dalton; D. Hermann: Lasciana. Ism. Kropf Lajos 539

'TÖRTÉNETI IRODALOM. , 547 »Ynn Schalvonia ist eyn sect« bekezdésű versszakkal. Hubájuk szabására és sziliére nézve azt írja a verselő, hogy : »Wie die Augustiner kleydet gan Also han sie rot kappen an.« Miután Luther maga is az Ágoston-szerzet tagja volt sa 14. sz. alatt maga is azt írja, hogy »Augustiner gantz schwartz gekleydt« : kiadónk azt véli, hogy a szlavon-rendűek fekete és az Ágoston-rendüekének módjára szabott ruhát viseltek, de azonkívül vörös csuklyát vagy pedig egészen vörös ruhát. A szabást illetőleg nem tehetjük hozzá, hogy »uti figura docet« — a mint ez régibb metszeteknél nagyon gyakori az eset — éppen az ellenkezőt bizonyítják. Helyot szerint, kit kiadónk idéz, a rendnek Cseh-, Lengyel- és más országokban is voltak tagjai s nevüket onnan vették, mivel az istentiszteletnél a sziavon nyelvvel éltek a latin helyett (Histoire des Ordres torn I. cap. XXVII.) KROPF LAJOS. Lasciam, nebst den ältesten evang. Synodalprotokollen Polens 1555—61, herausgegeben und erläutert von Hermann Dalton. Berlin, Reuther u. Reichard 1898. — 8-rét, XVI + 576 11. Ára 12 márka. Ε kötet teljesen önálló munka, ámbár névleg a még 1887—9-ben megjelent Beiträge zur Geschichte der evangelischen Kirche in Bussland, folytatásátképezi, melynek 3.kötete gyanánt szerepel. A lengyelországi evangelikus zsinatok jegyzőkönyvei persze jelen folyóirat érdekkörén kivűl fekszenek; úgyszintén a Lasciana-nsik szentelt szakasz nagy része is, de azért még mindig marad ott becses anyag, melynek a magyar történetírás nagy hasznát veendi; értem Lasko János leveleit, melyeket I. János király idejében írt. Daltont mint Lasko· életiróját már ismerik olvasóim; kérdésben forgó műve még 1881-ben jelent meg (angol fordításban is időközben) és szerző azóta folyvást gyűjtötte az anyagot, melyet most rövid bevezetéssel ellátva bocsátott közre. Az első rész néhány vallástani emlékiratból és Lasko János levelezéséből áll (összesen 108 levélből), melyből főleg a 19—72. számú levelek érdekelnek bennünket. Ezek közül az elsőt, 1529-ből Rinkonhoz, Simonyi közléséből már régóta ismerik ; a többi azonban, egy bajorországi levéltárból származó levél kivételével, tudtommal kiadatlan. Ezeknek zömét Dalton Szent-Péter várót t a császári könyvtárban födözte föl. Ezen-