Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Hegyesi Márton: Az 1848–49-iki harmadik honvédzászlóalj története. Ism. Baráth Ferencz 525

'TÖRTÉNETI IRODALOM. , 525 Az 1848—49-iki harmadik honvédzászlóalj története. Hegyest Mártontól. Budapest. Franklin-társulat. 1898. Ara 1 frt 80 kr. A híres harmadik zászlóaljnak, a Damjanich zászlóaljának, 1888-ban még életben volt tisztjei találkozóra gyűltek össze Nagy-Váradon, azon év nyarán ; s ott bízták meg szerzőt, a ki ugyan nem harezolt velők, de többöjükkel baráti viszonyban állott s tudták róla, hogy a 48/9-iki események tanulmányozásával foglalkozik, hogy írja meg a zászlóalj történetét ; s e czélból rendelkezésére bocsátották többen egykorú följegyzéseiket, Ennek a megbízásnak eredménye ez a mintegy 19 íves monographia, mely nemrég látott napvilágot. A szerzőnek, műve megírásánál, sok tekintetben előnyös helyzete volt. Egyrészt egykorú följegyzésekből és szóbeli közlésekből merített, másrészt felhasználhatta az azóta megjelent elég gazdag memoire-irodalom termékeit (s teszi is; különösen id. Görgei István érdekes munkájával), a főbb kérdések felett történt eszmecseréket és polémiákat s az így valamennyire tisztulni kezdő helyes megítélését az eseményeknek; s így méltán megvárhattuk tőle, hogy munkájában felül fog emelkedni akár az egyes emlékiratíró subjectivitásán, akár a pártember elfogultságán. Valóban műve e tekintetben, egyike a legtárgyilagosabb munkáknak, melyek arról a korról megjelentek; az igazságot őszintén keresi, állításaiban mindig bizonyításra törekszik, s czáfolásában sohasem kíméletlen. Mert a harmadik honvédzászlóalj története végig húzódik szabadságharczunk legfontosabb eseményein ; a tűzhely közelében voltak ők mindvégig, s így elkerülhetetlen volt bizonyos fontos kérdések érintése. S ugyanez a tény egyszersmind nagyon érdekessé teszi a munkát, a mit elősegít az is, hogy jól van írva. Új, érdekes, gyakran festői, részletek nem hiányoznak a könyvből; s a köztudatban, vagy az írott művekben foglalt tévedések kiigazításával is találkozunk. A szerző, természetesen, a zászlóalj megalakulásával kezdi. A toborzás május vége felé kezdődött s a zászlóalj katonáit Szeged, Gyula, Arad, Nagyvárad, Temesvár és Nagy-Becskerek adták. Feltűnően sok volt köztük az intelligens elem : tanulók és honoratiorok, a mi Damjanichot is rendkívül kellemesen lepte meg, midőn először szemlét tartott fölöttük. A zászlóalj megalakulása és első felszerelése Szegeden történt, a szegedi iparosok munkájából, s a ^fehérneműek a szegedi nők lelkes ajándékából; de az csak O-Becsén végeztetett be úgy a hogy, mert »szuronyaikat — egy darabig még itt is — spárgára akasztva hordták.« Azt a zászlót is, mely