Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - IV. közl. 499

THÖKÖLY ERDELYI FEJEDELEMSEGE. NEGYEDIK KÖZLEMÉNY. —III. Az erdélyi bujdosók Havasalföldén az Aid imánál. Thököly 1690 oct. 24-én éjszaka hadait és a vele kibujdosásra kész, részben kényszerített erdélyi rendeket, átszállíttatta a Bodza-szoroson. Előkelő férfiak, úrnők is számosan voltak az δ—600 főnyi erdélyi bujdosók karavánjában. Thökölynek az erdélyiek kivitelével az volt a czélja, hogy erdélyi fejedelemségének jogfolytonosságát biztosítsa és tanúsítsa a világ, főkép souverainje a porta előtt, úgy tüntetvén fel a dolgot, mintha az erdélyiek készebbek lettek volna érte és mellette a hontalanul bujdosás szenvedéseit tűrni, mintsem a császári kormány előtt meghajolva az otthon nyugalmát élvezni. Az erdélyiek viszont azon jó reménység fejében mentek vele, hogy nemsokára török segítséggel visszatérhetnek. Thököly maga is remélt és biztatta híveit. Öt hitegették s ő hitegette és biztatgatta az övéit. Sokan életűkkel fizettek bizalmukért, sokan •csak évek múlva jöhettek vissza hazájokba, a hamarosan kiábrándultak és merészebbek szökéssel segítettek magukon. Mindnyájan megtanulták saját kárukon, hogy »könnyű az hazából kimenni, de nehéz visszajönni.« Cserei megfogadta s bizonyára sokan gondolkoztak ugy, hogy »bezzeg többször hazájából senki hazugságára ki nem bujdosik, jobb hogy az erdélyi kutyák egyék meg a testét, mint idegen országra menjen reménség fejében. «1) Ezt a gyors kiábrándulást a hazátlanul bolyongás ezernyi apró kellemetlenségei és életölő nagyobi) viszontagságai idézték •elő. A mai kor kényelemszerető nemzedéke alig tudhatja elképzelni azt a sok viszontagságot, nélkülözést, tűrést, szenvedést, ά mit ezek a bujdosók átéltek. Étlen, szomjan, télvíz idején ]) Cserei hist. 208. 1. 32*