Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - III. közl. 420

SZÁDECZKY L. THÖKÖLY ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGE. 421 Thököly táborában feles száminál voltak még ekkor is erdélyi urak, sőt előkelő úri asszonyok is, így hídvégi Nemes Jánosné, két leányával. Béldi Dávidnéval és Mikes .Pál né val, Gyulai Ferenczné, Daczó -Jánosné, Bethlen Pálné, kiknek férjei kitartó hívei voltak az új fejedelemnek.1) Thököly itt sem mulatott sokáig (2 éjszakát és egy napot: okt. 11.) s innen szekereit a Hargitán át Csík-Szereda és Zsögöd feli'· indítva.2) ő maga seregével Erdövidéke s onnan ÁI-C*ÍL· felé fordúlt. A mint Thököly serege I 'dvárhely alól felkerekedett, a városi csőcselék kitódult az elhagyott táborhelyre, s ottan »kurkászni, kereskedni kezdenek«, »a Thökölyvel való utazástól irtózván, de a nyereségre fogukat vásoltatván«.— »A tatároknak utolsó része még a szászok táborán nem ment volt ki, a kik közül egynéhányan látván az ottan csavargó embereket, visszanyargalnak.« A táborhelyen kurkászók erre szétrebbennek. megszaladnak s mindegyig a Kii küllőbe ugrosnak. Szerencséjükre a tatárok nem tartották érdemesnek utánuk a vízbe ugratni, hanem megelégedvén a rájokijesztéssel, megfordultak s az elvonuló sereg után indultak. A néphumor azzal a tréfás megjegyzéssel kisérte ezt a kalandot : »Nem rísz kurta, míg víz nem éri a farkát!«3) Udvarhely város lakosai közül többen követték Thököly tovább vonuló táborát, olyanok, a kik könnyű nyereségre vágyva zsákmányra számítottak. De ezek hamar kiábrándultak, mert ii Thököly serege nemsokára annyira jutott, hogy a katonák Homorúd vidékén táborozásuk alatt kenyér helyett már csak esős száraz török búzát kaptak. Az Udvarhelyről csatlakozóknak »az ilyen tábori élés nem tetszvén s a következhető tovább való nagyobb rosszat is általlátván, alattomban öszvebeszélgetnek s illóra vévén a dolgot, haza felé indulnak.« Hogy minő operetteszerű kirándulása volt ez az udvarhelyi vendégszereplő új kuruezoknak, mutatja visszatérésük komikus volta, melyet egy kortárs így beszél el : A Thököly táborából visszaszökött udvarhelyiek félvén a várbeli német őrség parancsnokától, nem mertek egyenesen a városba visszatérni, hanem a közeli Szarkakő alatt megliumivel semmi bántódása érette nem lett a lakosoknak : de ha szintén tudta is Tököli, mind azért, hogy igeu sietett, utána lévén a német tábor, mind az várban lévő militiától tartván, könnyen elhagyta egy tatárnak elvesztét.« Ld. Udvarhely várossának nyomoruságairól egykorú följegyzés a Tört. Lapok. I. évf. 1. félév 150. 1. ') Czegei Vass György naplója 102. I. -) Székely Okltr. VI. k. 419. 3) Tört. Lapok I. évf. I. félév 150. 1.