Századok – 1898
Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - II. közl. 405
41 rt Κ OLL-VN YI FERENCZ. vizitátornak, sem pedig az elöljáróknak nem szabad a vádlók neveit elárulni, kivéve azt az esetet, a mikor a vádlott védekezése alkalmával azt kívánta, hogy nevezzék meg előtte azokat, akik az ő hibájáról tanúskodhatnak. Aki enélkül másoknak tudomására hozta a feljelentő nevét, úgyszintén, aki hogy ezt megtudhassa, kérdezősködött, kutatott, arra ítéltetett, hogy tizenöt nap leforgása alatt, három napon keresztül, kenyéren és vizén böjtöljön. A vizitátornak általában a legnagyobb lelkiismeretességgel kellett eljárnia. Kivált arra kellett figyelmének kiterjednie, hogy nem lazult-e meg valamely zárdában a szerzetesi fegyelem és nem használnak-e a szerzetesek fényes és gazdag egyházi öltönyöket, ruhákat, nem szoktak-e lovagolni, vagy egyáltalában nem tapasztalható-e itt, vagy ott olvan dolog, a mi a hármas fogadalmat sértené. Ε lelkiismeretesség főleg akkor vált kétszeresen kötelességévé, ha valamelyik szerzetes társa ellen súlyos természetű vádak hozattak fel. Ilyenkor egészen az aprólékosságig menő gonddal kellett a vád alapos voltáról, vagy a vádlott ártatlansága felől megbizonyosodnia, s mint már mondottuk, mindent írásba foglalnia, ezt a zárda lakóinak nagyobb részével aláíratnia és a konvent pecsétjével lepecsételnie. Ha a bűnös is ugyanabban a zárdában tartózkodott, az ő vallomását is csatolni kellett ez iratokhoz, ha pedig még kihallgatva nem lett, ezt az okmányban ki kellett emelni. A kötelességét roszszul teljesítő vizitátorra a legszigorúbb büntetés várt, mert ha kitudódott, hogy akár szeretetből, akár rószindulatból hamis adatokat terjesztett fel jelentésében a káptalanhoz, egvszersmindenkorra képtelenné lett bármely hivatal viselésére a tartományban, és mint hazug és engedetlen egyén nyilvánosan megbélyegeztetett. A vizitátornak megérkezése után két nap alatt meg kellett kezdenie a vizsgálatot, és nyolcz nap alatt be kellett azt fejeznie. A vizitáczió befejeztével maga köré gyűjtötte a szerzeteseket, ós miután közölte velük tapasztalatait és a rendszabályok megtartására serkentette őket, búcsút vett tőlük és elutazott a legközelebbi zárdába,1 ) Az elsoroltakon kívül voltak szerzeteseinknek még egyéb felebbvalóik is. Ilyenek voltak az általános rendfőnök, az olasz rendi tanácsosok, a rendi vizitátorok stb., a kiknek joghatósága az egész rendre kiterjedt. Időközönkint eljöttek Magyarországba, meglátogatták a zárdákat, megvizsgálták a szerzete') Müncheni codex. De officio patrum visitatorum.
