Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - II. közl. 405

410 KOLLÁNYI FERENCZ. kusztoszok kusztosza képviselte a magyar szerzeteseket. Mielőtt elindultak volna a nagy útra, az egész tartományban imádkoztak érettük. Minden áldozópap -2 sz. misét mutatott be a Mindenhatónak, még pedig egyet a, szentek, egyet pedig a B. Sziiz tiszteletére, a sz. Ferenczliez intézett imák hozzáadásával. A növendékek kétszer mondották el a »Ne remiuiscaris« kezdetű imát, a fogadalmat tett, de fel nem szentelt szerzetesek pedig 100 Miatyánk ban és Üdvözlégy Máriában kérték az isteni gondviselést, hogy segítse őket feladatuk végzésében és őrködjék felettük viszontagságtel jes utazásuk alatt.1) Nem csak jogában állott, de kötelessége is volt minden két évben vizsgálatot tartani az iránt, vájjon a szerzetesek nem birnak-e oly dolgokkal, a melyeket nélkülözhetnének, vagy pedig, hogy a megengedett dolgokból is (pl. ruha, élelmiszer stb.) nem rendelkeznek-e a szükséges mennyiségen felül? Pontos jegyzéket tartozott vezetni arról, hogy melyik rendtag hányszor lett hivatalosan megintve, hányszor megbüntetve, bebörtönözve, s ezt a jegyzéket át kellett adnia utódjának. Ezen kivül, hogy hol, miben, hogyan kellett eljárnia, mily joghatósággal rendelkezhetett, mennyiben intézkedhetett, az részint az általános rendi szabályoktól, részint az esetről esetre felmerült ügyek természetétől függött, a midőn inkább társainak tanácsa, saját belátása szabták meg eljárását, mint a koustitueziókbau felállított szabályok és tilalmak. Mert voltak a tartományfőnök re vonatkozó tilalmak is. így, első sorban nem volt szabad, a káptalan beleegyezése nélkül. a tartományában uralkodó régi, a magyar viszonyokból kifejlődött szokásokat megszüntetnie, vagy azokat újakkal felcserélnie. Ε tekintetben féltékeny gonddal ellenőrizte minden egyes rendtag az ő eljárását, és semmiféle ürügy alatt, semmiféle befolyás következtében, nem engedtek kivételt. Ehhez még talán jobban ragaszkodtak, mint a törvényhez, mert azt mondhatták felőle: ez egészen és kizárólagosan a, mienk; a mi provincziánkhan ez már igy van : mi magyarok igy szoktuk. A káptalan megkérdezése nélkül nem adhatta beleegyezését a tartományfőnök abba sem, hogy a szerzet akár valamely újonnan épült zárdát, akár pedig a konventuálisok valamely elhagyott kolostorát elfogadhassa. Nem szaporíthatta tetszése szerint az oly szerzetesek számát, akik fogadalmat tettek ugyan, és a rend öltönyét hordozták, de felszentelve nem lettek, hanem különféle kézimunkára alkalmaztattak. Bizonyos ira') Levelezőkönyv. 61 a.