Századok – 1898

Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig. Ism. L. 342

351 TÖRTÉNETI IRODALOM. tésével s a magyarok bejövetele után Anonymus nyomán beszélni a zoborhegvi akasztásról, Latorczról stb. Ez a jó krónikás mintha csak sejtette volna a későbbi monográfusok szorultságát, ugy osztotta be adatait, hogy majd minden megyének jut belőle s ha nem jutna : a Pannóniai ének után megírhatják, hogy »Kelemföldén a Dunán elkelének, Az Cseken ők csekének, az Tetemben el-feltetének, Erden sokat ők értenek« stb. s azután bőven lehet beszélni a mohácsi vészről, török pusztításról stb. Mint már fent is említettük, Borovszky derék munkája nem az általánosságok terén mozog s nem is a jól ismert és közös forrásokból merít. Azon kútfőket kereste föl, melyeknek Nymfáját eddig senki sem háborgatta. Igy azután hat lapon végez az őskorral, s rögtön a megye történetének tárgyalásába kezd s itt szorosan tárgyánál marad, nem csapong jobbra-balra, nincsen szüksége, sőt inkább arra kellett vigyáznia, hogy nagyon a részletekbe ne bocsátkozzék, a mire gazdag adatgyűjteménye folytonosan csábította. A mű tartalmának áttekintéséül álljon itt beosztása : 1. Az őskor. Gellért. -Ί. Az clxö századok. 4. A tizenharmadik század. 5. A vármegye mint bíróság. 6. Nagy Lajos és Zsigmond kora. 7. A Hunyadiak. 8. A parasztlázadás. 9. A szapolyai-korszak. 10. A pusztulás. 11. Török világ. 12. A szabadulás. 13. Makó és n reformciczió. Ez utóbbi fejezet kissé megbontja a mű egységét, de a Történelmi bizottsággal kötött szerződés értelmében szerzőnek külön fejezetben kellett foglalkozni Makó város és a reformáczió történetével. A második kötet betűrendes sorozatban tárgyalja a megye területén fekvő városok, várak, falvak, kunszállások történetét. Igen helyesen tette a szerző, hogy itt nem állapodott meg az 1715-ik évnél, hanem a ma is meglevő községek történetét hogy saját kifejezésével éljünk összeköttetésbe igyekezett hozni a jelen idővel. Ε kötet tartalmából különösen Csanád, Hódmezővásárhely és Makó története emelkedik ki. A megye történetírójának először is Csanád alakja köti le figyelmét. Ajtony legyőzése után ez kapja a megye területén fekvő Marosvárat, mely azután a. megyével együtt új urától veszi nevét. Az Ajtony ellen készülődés közepette jelenik meg István királynál Gellért, s az mindjárt neki ígéri a marosvári püspökséget. Midőn a király igéretét beválthatta, Gellért elfoglalja püspöki székét s a vármegye pogány lakosságának keresztény hitre térítése, püspöki iskola alapítása, a székesegyház felépíttetése mind az ő nevéhez fűződik, itt működött s holta után is itt talált örök nyugodalmat.