Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - II. közl. 317

326 KOLLÁNYI FERENCZ. lb Az ő veszteségeik akkor kezdődnek, a mikor Kapisztrán a rendet reformálta, a török és hussziták pusztításainak idején. A konventuálisok a reformált testvéreket a legnagyobb szeretettel fogadták, támogatták, sőt még egyes zárdáikat is átengedték nekik. S ezek mivel viszonozták e nagylelkűséget? Azzal, hogy később, némely világi ember pártfogásában bizakodva, a legtöbb kolostort erőszakkal elfoglalták tőlük. Kivált 1447 után, midőn az a dicsőség érte őket, hogy a boszniai tartományból kiváltak. így történt, hogy azok, akik azelőtt azt szerették mondogatni, hogy a ferenczrendiek szegénységi fogadalmának csak az alacsony házikók, szegényes kunyhócskák felelnek meg, most nem átallották a konventuálisoknak, kivált az ország nagyobb városaiban bírt kolostorait lefoglalni, mint pl. a budait, „pestit, szegedit, később az esztergomit, lippait, váradit stb. Ok ugyan bizonyos pápai rendeletekre és engedélyekre hivatkoznak, hogy ezen eljárásukat legalább utólag igazolják, de mi csak Tamással tartunk s azt mondjuk, hogy ha látni fogjuk ezeket az okmányokat, akkor majd elhiszszük. Azonban az obszervansoknak ezen erőszakos terjeszkedése szemet szúrt úgy a fő- mint a köznemességnél. Hiszen az ő istenfélő őseik a zárdákat nem az obszervansok számára építették, alapítványaikat nem az ő javukra tették, hanem a konventuálisokéra. Ennél fogva, hogy a régi állapotot legalább némileg helyreállítsák, 1500-ban a Rákos mezején gyűlésező főurak és nemesek maguk elé hivatták az obszervansok főnökét, és keményen megparancsolták neki, hogy egyesüljön a konventuálisokkal, különben kikergetik őket az országból. Egyik írójuk nem hogy elhallgatná, hanem még dicsekszik vele - - mondja, hogy találkozott köztük olyan is, aki erre azt felelte, hogy nem fog engedelmeskedni sem a király, sem az ország akaratának, hanem inkább elhagyja az országot. Ez bizonyára nem tartotta szem előtt az apostol mondását: hogy »nincs hatalmasság, hanem csak Istentől« azért »minden lélek engedelmeskedjék a felsőbb hatalmasságoknak«. (Róni. 13. 1.) Mindenesetre feltűnő, hogy az obszervansok egyszerre ekkora ellenszenvvel állottak szemközt. Ámde ennek is megvan a maga magyarázata,. Az igazságos magyar érzés felháborodott azokon a vakmerő rágalmakon, a melyekkel az obszervansok konventuális testvéreiket illették és megbotránkozva vonta meg jóakaratát a rágalmazóktól. Sok, sok kellemetlenkedés után, miután előbb még 1492-ben békét kötöttek egymással, oly formán, hogy bár Szegedi Lukács tartományfőnöknek kezei közt volt a pápai bulla, a melv a