Századok – 1898
Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - II. közl. 317
322 KOLLÁNYI FERENCZ. lb a dolog nem lett végleg elintézve. A Cortonai szellemében gondolkozók nem voltak hajlandók lemondani a már élvezett engedményekről, és nem akarták elfogadni a szabályzatok merev szigorát. Igy azután már ekkor, a rendi élet kezdetén, kétféle áramlat állott szemben egymással a rend kebelében. Az idők folyamán, különösen a szegénység fogadalmának megtartását illetőleg, nem egyszer az egyház fejéhez fordultak a szerzetesek, hogy tekintélyének súlyával hasson oda, hogy a rend szabályai és az alapító szándékai mindenki által egyformán magyaráztassanak. Igy 1230-ban IX. Gergelyt kérték fel, hogy nyilatkozzék sz. Ferencz végrendeletének miként való értelmezése felől. A pápa válaszában arra az álláspontra helyezkedett, hogy sz. Ferencz fiai sem közösségben, sem egyénileg nem lehetnek tulajdonképesek. Nincs tehát igazuk azoknak, akik azt vitatják, hogy pl. az ingóságok, a mindennapi életben szükséges dolgok, könyvek stb. a rendnek mint erkölcsi testületnek tulajdonát képezik, hanem mindezekre uézve csak a használhatóság joga illeti meg őket. Ha pedig a szerzeteseknek valamely nélkülözhetlen dolgot kell megvenniök, vagy pedig ily megszerzett tárgyért a fizetés kötelezettségét teljesíteniük, ezt csak egy harmadik egyén közvetítésével tehetik, aki nem mint az ő képviselőjük szerepel, hanem vagy mint az eladóé, vagy pedig mint azé, aki a szükséges költségeket erre megadja.1 ) Hasonlóképp nyilatkozott, a szerzetesek egy újabb megkeresésére,. 1245-ben IV. Incze is, megtoldván elődjének kissé homályos szövegezésű magyarázatát azzal, hogy a szerzetesek nem fogadnak el tulajdonuk gyanánt pénzt akkor, a midőn a közvetítő kezeihez valamely összeg befoly, bár ez az ő szükségleteikre van szánva, miután nem áll szándékukban, hogy ez a pénz mint tulajdonuk fentartassék.2 ) Ezzel ellentétben IV. Kelemen viszont megengedte a ferenczrendieknek, hogy a szüleik után örökölt javakat elfogadhassák és azokkal élhessenek.3 ) Ily körülmények közt nem lehet csodálni, hogy az eltérések mind szélesebb szakadást vájtak a kétféle szellem kép') Wadding id. m. II. p. 244. a) A szintén nem egészen világos szöveg az eredetiben így hangzik : »et taliter nominati vei praesentati a t'ratribus, non sunt eoruin nuncii, sed illorum, quibus eis pecunia vei denarii committuntur, nec fratres per se vei interpositas personas denarios vei pecuniam recipiunt nominando aut praesentando sic aliquas, seu ad hujusmodi nominatos taliter recurrendo, cum non sit intentiouis eorum, ut de ipsorum auctoritate hujusmodi denarii vei pecunia conserventur.« U. ott III. p. 129. 3) tr. ott IX. p. 255.