Századok – 1898

Értekezések - WERTHEIMER EDE: A magyarországi czenzura történelméhez 294

316 WERTHEIMER EDE. A MAGYARORSZÁGI CZENZURA TÖRTÉNELMÉHEZ. und Staats-Kanzeley ins Einvernehmen zu setzen oder nach Umständen Ew. Majestät allerhöchste Entscheidung zu erbitten. * * * Hatalmas csapásokkal igyekezett tehát Hager ebben az előterjesztésben a m. udv. kanczellária állását megrendíteni. Nyomatékosan figyelmezteti a császárt, hogy ez a hatóság nem őrködik gondosan az ő királyi jogai fölött. Tényleg sikerült is neki a magy. udv. kanczellária egyik legfontosabb jogát mellőztetni. Mert Ferencz ugy döntött ebben az ügyben, a mint azt Hager javasolta.1) Elképzelhetni a m. udv. kanczellária meglepetését, midőn a császár 1813. april 24-iki, ily tartalmú határozatát vette: »A czenzura rendeltetése hozza magával, hogy annak Ítéletére bízandó, mely művek láthatnak, utasításaim értelmében, napvilágot. Attól, a mit e részben határoztam, nincs eltérésnek helye, a hol azonban különös okok a kéziratoknak a kanczelláriával leendő közlését megkívánják, ez amúgy is meg fog történni.« Most már akadálytalanul megindulhatott a vihar a régi alkotmány »rozoga épülete« ellen. Az egész világ annak nemsokára bekövetkezendő elkerülhetetlen megsemmisülését jósolgatta. De az csodálatosképen életrevalóbbnak bizonyult, semmint ezt ellenfelei hitték. Sok éven át ellent állott az 1812-től 1848-ig az ellene irányzott számos támadásnak. És ekkor sem kiilelleuségeinek csapásai teritették le, hanem átalakulását a nemzet keblében keletkezett és ennek legkitűnőbb fiai által vezetett mozgalom idézte elő. WERTHEIMER EDE. ') Ferencz császár rezolucziója, 1813. apr. 24-érűl.« Es bleibt nach der Verschiedenheit der vorkommenden Werke jedesmal Ihrem Befunde überlassen, ob Sie es angemessen finden, sich darüber mit der hungarischen Kanzley in das Einvernehmen zu setzen. Nur wenn solche kleinere Werke oder Flugschriften vorkommen, von denen sich mit Grund vorhersehen lässt, dass sie eine stärkere Sensation erregen werden, ist das Manuscript vorläufig dem Grafen Metternich und zwar jederzeit alles, wenn auch diplomatische Bücksichten dabei eintreten, mitzutlieilen.«