Századok – 1898
Értekezések - WERTHEIMER EDE: A magyarországi czenzura történelméhez 294
308 WERTHEIMER EDE. telő föllépésének« ügyét a császár eldöntése alá terjeszteni, »Szent kötelességemnél fogva -— így apostrofálja ő a császárt nem titkolhatom el Fölséged előtt, mennyire föltűnő oly mű eltiltásának követelése, mely a király és az ő jogai mellett lép föl és forrásait csakis a történelemben és a törvényekben keresi, oly mű eltiltását, mely távol attól, hogy népolvasmány legyen, tárgyát tisztán tudományos, magasabb nézőpontról szemléli és csak véletlenül jelent meg röviddel egy országgyűlés előtt, melyet a szabályokkal jól ismerős czenzor írt, és a melyet az államkanczellária egyik tagja vizsgált, mint czenzor, felül, kinek véleményét a- külügyminiszter is jóváhagyá, és a melyet, végezetül, egyetlen elfogulatlan ember sem tekinthet hivatalosan sugalmazottnak, mivel köztudomású, hogy a magy. udv. kanczellária, mely egyedül sütheté vala rá a hivatalos bélyeget, azt mindjárt anathema alá vetette.« *) Természetes, hogy Ferencz császár a magyar hatósága és az udvari rendőri hivatal között támadt ebben a küzdelemben, az utóbbinak fogta pártját, mint a mely Metternich személyében amúgy is valódi szószólóra talált. A jogaira féltékeny Ferencz örömest hallgatott két legbefolyásosabb miniszterére, kik egyaránt hangsúlyozták, hogy Gustermann könyvének tilalom alá vetése a királyi tekintély vereségét jelentené Magyarországon. Inkább bedugta füleit a közvélemény fölindulása elől, hogysem a magy. udv. kanczellária kívánságát teljesítette volna, mely utóbbi hatóságot az egybegyűlt rendek, bátor föllépéséért, az ország jogainak védelmezőjeként ünnepelték. A császár augusztus 23-án Hager és Metternich értelmében döntött, de mégis megparancsolta, hogy ügyelni kell arra, nehogy Gustermann könyve Magyarországon »czélzatossággal és tolakodólag« terjesztessék.2) Hihetőleg Piringer és Gustermann példája által fölbátorít va, most már egy harmadik iró is elhatározta, hogy a magyar alkotmány gyöngeségeinek és hiányainak föltárásához fog. 1812-ben jelent meg Lipcsében Anonymus ily czímü irata: »Versuch einer r) Hager előterjesztése 1811. aug. 8-áról. a) A császár rezolucziója így hangzik : »Von dem Verboth dieses Werkes kann umsoweniger irgend eine Frage seyn als wissenschaftliche Behandlung des Staatsrechts und der Geschichte nach den von Mir festgesetzten Censurs-Grundsätzen nicht untersagt ist und der Verboth eines mit der Bewilligung der Censur erschienenen bereits sehr verbreiteten Werkes, dessen Tendenzen dahin geht, die königlichen Rechte auseinander zu setzen und zu verwahren, eine eben so bedenkliche als in jeder Beziehung unzulässige Massregel wäre ; nur ist darauf zu sehen, dass dieses Werk nicht allenfals mit irgend einer Affectation oder Dringlichkeit in Hungarn verbreitet werde.«