Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - I. közl. 230

THÖKÖLY ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGE. 245 vala a hegyes tőrt a német után«. A törökök, kikkel összeelegyedett, azt hitték, hogy hozzájuk tartozó s nem hántották. De a mint a Barcza-patakon átugratott (a melybe »a sok futó had beledőlvén, egymást tapodtatják, a vérek fecskendezék, jajgatnak, kiáltnak«)' a szél föllebbente farkasbőrét s a törökök meglátták a kendő jelt karján. Mindjárt utána ugratott egy ősz szakáin török, hogy levágja. Cserei karabélyát fordítá ellene, s a török hátra hökkent. Cserei ismét futásnak adta magát, a török megint utána, de mikor vágni akart, Cserei a karabélylyal szembefordult. Ötször vagy hatszor néztek így farkasszemet, egyik nem mert vágni, a másik nem lőni, mert még hét török vágtatott utána. Ezek be akarták keríteni. Fennebb a hegyoldalon Cserei Zsigmond sokad magával menekülvén. látták ezt a kergetőzést s átkiáltott, hogy »vesd el öcsém a farkasbőrt, mert a törökök azért kergetnek«, de segítségre egy sem jött. Végre Cserei jó moldvai paripáján elérte az erdőt, s az nagyszakálú öreg török látván, hogy nincs veszteni való ideje, hozzá vágott, Cserei pedig megfordula s karabélyát 3 golyóval s egy marok söréttel a török mellébe siité. »Az ősz szakállú, kék mentés, kontyos török« a lövésre loborúla a lova nyakára s Cserei eltűnt az erdőben. Ily csodálatosan menekült meg ; a kik a törökkel kergetőzését látták, azt hirdették, hogy szemekkel látták, mikor levágták, annyira nem hittek szabadulásában. Cserei menekvése elbeszélése megadja az irányt, melyben a futó hadak menekültek, t. i. O-Tohán mellett el, a Barcza patakán át s onnan a közeli erdők felé a »Costa mare« oldalán fel Fogaras felé, mások a szomszédos »Dumbrava« erdőbe s innen a Barczaság felé. Az erdők vadszárnyai alatt verődött össze aztán és pihent meg a futó had. Cserei, Apor István, Székely Ferencz, Hatházi Gergely, Séra István, Donát György és sok más többnyire székely »futott ismerői« a történetírónak a Sinka patak völgye felé vették út jókat s aug. 22. hajnalban Fogarasra értek s onnan kiki hazájába. Cserei Alsó-Rákos felé ment a székelyekkel Nagy-A j tára, Apor István Kolozsvár felé. A nagyobb rész a Barczaság felé menekült, főkép Háromszék, Udvarhely- és Csíkszék lakossága. A csatában elesettek számát pontosan megállapítani nem lehet. Α. németek legnagyobb része oda veszett, vagy fogságban került, kevesen menekültek be az erdőbe s onnan Szeben vagy Brassó felé.1) ') »Dannenhcro die Deutschen allein die Furie des Feindes aushal-