Századok – 1898

Tárcza; Állandó rovatok - Horvát történelmi Repertorium - 171

] 76 tárcza. legyenek, az asztal alá lószerszámot stb, helyeznek, hogy marhájukat baj ne érje. A ki karácson előtti napon (badnjak) először lép be a házba, az az egész karácsonra a ház vendége (polozaj) ; a mint belép, vánkosra ültetik és meghintik az uj fazékból magvakkal, hogy mindenből bő termés legyen és kalácscsal, sajttal, gyümölcscsel megajándékozzák, azután kimegy a konyhába és az uj piszkafával megigazítja a tüzet mondván : kanczáitok csíkozzanak, tehenetek elljen, disznótok stb. szaporodjon, méheitek rajozzanak. baromfitok tojjon oly szaporán, mint a hogy ezen tüz szikrát hány. A mint az estharang megszólal, a szobába szalmát hoznak, letérdelnek és az urangyali imádságot elmondják ; midőn az asztalhoz ülnek, a családfő a karácsom kalácscsal letakarja az ételes tálat, meggyújt egyet a viaszgyertyákból, mely addig ég. míg a karácsoni éneket el nem énekelték. Ima és ének végeztével az égő gyertyát sorba kézbe adják a gyermekeknek, kik székre állva vele megfordulnak keletről nyugatra és azt mondják: »Dicsértessék a Jézus! az isten fia megszületett«, mire mind azzal válaszol: »Dicsértessék mindörökké ! Valóban megszületett«. Ezt teszi minden gyermek háromszor, mire a családfő az égő gyertyát megfordítja és a magvakkal telt fazékba beleszúrja, — a mely fajta magból legtöbb ragadt rá, az fog legbővebben teremni. A tündérekről. Lásd: »Századok« 1897. 5-ik füzet. A boszorkány, borzas, szúrós tekintetű vénasszony, ért a gyógyfüvekhez ; a boszorkány este lefekszik ágyába és gonosz lelke (vjedina) ott hagyván a testet éjjel belebújik macska, kotlós, kutya, bőregér vagy bagoly alakjába, sejjrőre ül és körül jár, íninfelé bajt okoz. megrontja a teheneket, megnyomja az alvókat stb.. másnap reggel, mikor lelke újra beleszállt, elmegy ugyanazon házakba, hol kárt okozott és ajánlkozik a gyógyításra. Kivált újhold napja körül dühöngnek. Ha az alvó vénasszonyt ágyában megfordítják, hogy lába van felfelé, akkor gonosz lelke nem képes újra belebújni, a vénasszony meghal, de lelke boszút áll a házon, melyet felgyújt. Ha a boszorkány valakit ostorával megüt és kantárját fejére teszi, az lóvá változik és a boszorkány lovagol rajta ; mikor vége az éjnek, újra emberré változik, de nagyon elgyengül és megsárgul. A babonázok, varázslók, olyan férfiak és nők, kiket férfi vagy nőtündér tanított orvosolni, varázsolni : mindenkin segíthetnek csak saját bajukon nem. A jelelt embereket (sánta, béna stb.), éjnek idején felkeresik és mesterségükbe beavatják. A varázslókat az ördög segíti; az igaziak dolga sikerül, de vannak hamisak, kiknek varázslása nem sikerül, ezekről a közmondás gúnyosan mondja : varázsolt a vénasszony, hogy ne legyen dér és reggelre hó esett. A sorsdöntők (sudice), hárman vagy heten ott vannak