Századok – 1898

Értekezések - KROPF LAJOS: A magyar gályarabok történetéhez 124

A MAGYAR GALYA-RABOK TÖRTÉNETÉHEZ. Mielőtt Révész Kálmán úrnak felelnék, legyen szabad egy botlásomat helyreigazítanom. Brandt szerint Westhovius, Ruyter tengernagy káplánja 23 (nem 26) fölszabadított magyar protestáns gályarabbal tért vissza a hollandi hajórajhoz. »Másnap« még kettőt a tömlöczből szabadítottak ki, egyet pedig a kórházból hoztak el ; összesen tehát 26 magyar lelkész és tanító — mert ezek is voltak közöttük — nyerte vissza szabadságát. A margóban is ez a szám áll (Zesentwintig Hongarische Predikanten). Neveiket is adja Brandt s ezek közt első helyen áll Kállay Istváné ; említi azonfelül Ladmóczy Istvánt is. A többi nevekre nézve megegyezik az Abraham van Poot munkájában adott névsorral, csupán az egy Koniáromy István nevét hagyja el ; a többieket egész más sorrendben adja és más csoportosításban. Brandt tehát említ a van Pootnál előforduló nevekből 24-et s azonfelül kettőt ; összesen tehát 26 egyént. A Short Memorial is azt állítja, hogy 26 rabot szabadított föl Ruyter és ad névsort is, de épp úgy mint van Poot műve csak 25 nevet ad; tehát egy név hiányzik. A 25 név közt nem fordúl elő Kállayé. Egy más angol forrás A brief narrative, melyet alább ismertetek, szintén azt állítja, hogy a 41 rab közül '26 maradt életben; egyetlen egy nevet sem említ azonban. Ha már most elfogadjuk azt, hogy a Brandtnál említett két rab alatt, kik a tömlöczből kerültek ki, a theatéi börtönből megszabadult két magyart kell értenünk, Révész úr és köztem nincs vélemény különbség a Ruyter által fölszabadított gályarabok számát illetőleg és csak egy pontban térnek el nézeteink. Ο t. i. Rácz Károly munkájára támaszkodva és Brand ttal ellentmondólag azt tartja, hogy Kállay István Buccariban (Fiume szomszédságában) raboskodott, nem a nápolyi királyságban. Sietek megjegyezni, hogy a Short Memorial neki ad