Századok – 1898

Értekezések - –O. –O.: Magyar-bolgár összeköttetések 113

1 1 8 magyar-bulgár összeköttetések. ez a szerep az ural-altáji, vagy turáni, hódító bulgár (bolgár) népnek jutott osztályrészül, mely a VU. században meghódoltatván a szláv törzseket államot alkotott a maga képére erősen arisztokratikus szervezettel. Nemzetiségét kisebbségben lévén a meghódítottál szemben, akár csak a normannok — elvesztette, de nemzeti nevéhez fftzte azt az államot, mely átélte a byzanczi hatalom pusztításait, s megtörve, részekre tépve, hatalmasabban, mint valaha emelkedik ki az ozmán világ birodalom romjai közül. Kétségtelen, hogy a meghódoltatott szláv törzsek alkalmazkodó képességének nagy része van e sikerben, de viszont bizonyos az is, hogy az államalkotás ereje abban a kemény, harczos fajban rejlett, mely őket állammá gyúrta. A honfoglaló magyarság s a Duna-Tisza síksága közt feküdt a IX. században az akkor már keresztyénesedő bulgár birodalom, melynek első fejedelme Mihály (852-888) hosszas habozás után a görög rítusra tér. Ennek a habozásnak személyes okain kívül, mélyen a bulgár birodalom földrajzi helyzetében gyökerező okai voltak. A bulgár új állani természetszerűleg kereste a függetlenségére nézve nagyobb biztosítékot nyújtó eszközöket, mert Byzancz és a tőle elvált Bulgária közt kiegyenlíthetetlen volt az ellentét. Erre az ellentétre számithatott bárki, s az egyik hatalomnak a romlásából akkor a másikra csak haszon háramolhatott. De bármilyen volt is ez ellentét politikai tekintetben, mely a római pápaságot is, mint a byzaucziak terínészetes — akkor csak nemzeti s csak később vallási versenytársát, számításai körébe vonta, Byzancz ethikai túlsúlyának, az orthodoxismusnak Bulgáriában győzni kellett. A Balkán hegyláncz nem volt akadálya a keleti térítésnek, a hellén papoknak szükségkép diadalmaskodni kellett, mert a görögség, a szomszédban természetes szövetségesek volt. Igaz, hogy hellénekké ugyan nem változtathatták nyelvileg a szlávokat, de orthodoxokká igen; ez Bvzancz öröksége. Tegyük fel, hogy a lombardok Byzancz felé néztek volna s orthodoxokká akartak volna lenni, ez nem sikerűi vala Kóma miatt. A birodalom ketté osztása egyfelől már meglévő természeti s társadalmi ellentéteket szentesített, másfelől a meglévőket kiélesítette. Azért nem sikerűit soha az érdekek kiegyenlítése az eszmék terén sem, legalább nem hosszú időre. A magyarság legnagyobb akcziója abba az időbe esik, mikor a bulgárok legnagyobb uralkodójukat uralták : a híres Simont, a ki a »bulgárok czárja és a görögök egyeduralkodója« czímét vette fel. A magyarok 893-ban, mint a byzancziak szövetségesei legyőzték Simont, birodalmát megdúlták. Simon megboszúlta e vereséget, szétrobbantotta a Pannoniában küzdő