Századok – 1897

Tárcza; Állandó rovatok - Vegyes közlések - 86. o.

TÁRCZA. 91 vitájáról. Eszébe juttatunk egyet-mást. Mi ugy tudjuk, hogy azok a czikkek, melyekre itt oldallökést mér, éppen az ő nem igazolt ethnologiai tanításai ellen irányultak. Munkácsi volt u. i. az, ki akkortájban a hunnok mongolságát legcsekélyebb igazolás nélkül, merőben saját tekintélyére alapítva nyakra-főre hirdette. Czikkirónk éppen azért hivta ki Munkácsit tanainak részletes megokolására, bizonyítékokkal való megerősítésére, hogy lássuk már valahára e dolgot tisztán és oldjuk meg a kérdést, mely történelmünknek oly sokat és sokfelé vitatott nyilt kérdése maig. Egyszersmind ellenérveit is nyíltan és őszintén állította ott Munkácsi rendelkezésére, bizonyítván bennök a hunnok osztják nyelvűségét. A Munkácsi felelete és eljárása méltán meglepte a vita szemlélőit : egyetlen felelete volt t i. a mélységes hallgatás és a vita teréről való gyors elvonulás. Mind a saját argumentumainak bemutatásával, mind az ellenérvek bármelyikéről, tarthatatlanságának meggyőző kimutatásával adós maradt. Ellenben czikkirónk mutatott ki M. tudományos tanításaiból olyan részleteket, hogy a mi »hajunk meredt égnek!« Talán megismételjük? Es most, szinte két évvel amaz eset után, azon megrovással és felhívással fordul hozzánk, hogy az ő szaktekintélyének, melylyel szemben, ugy mondja, mindenki csak »avatatlan«, megvédésére, mi álljunk helyette elő és gyakoroljunk czenzurát munkatársainkkal szemben. Mi a hunnok nemzetiségének kérdését nem tekintjük megoldott kérdésnek. Azt sem hiszszük azonban, hogy e kérdés csak a Eiók és Munkácsi magán ügye volna. Legkevésbbé vártuk pedig azt, hogy Munkácsi, ki szakértői mivoltára olyau frivol önérzettel mutat, hozzánk folyamodik, hogy érveinek gyengéit vagy inkább teljes hiányát, mi, letiltó czenzuránkkal, segítsük ki örök zavarából. Nem értjük mi egymást ! Tudomány terén nem az a szakember, a ki erről magának bizonyítványt állít ki, hanem az, a ki olyat tanit, a mit a világ előtt tudományosan igazolni is képes. Ezt kértük és vártuk is mi az Ethnographia t. szerkesztőjétől. Ali a puszta tekintélyt a legcsekélyebb érvvel szemben is gyöngének tudjuk. Ha nem birt állani igazságainak : akkor »körültekintő búvárkodása nemes gyümölcseinek« — mint szerényen mondja — melyeket mi igaz valóságukban megismertünk s jó részüket megigazítani kénytelenek voltunk — értéket nem tulajdonítunk. »Avatatlan« olvasóinkat olyan avatott szakértő tanításaival jégre vinni nem óhajtjuk. Szerk.