Századok – 1897
Könyvismertetések és bírálatok - Krones. Die Markgrafen von Steier. Ism. Á. A 949. o.
950 TÖRTÉNETI IRODALOM. 950 főleg Struadt és Friess-é a régi hagyomány tulajdonképeni magvát elejtik sa források egyoldalú felhasználása okozza azt, hogy ez íróknál az Otakarok egész 1056-ig nincsenek a Traungau és Steier várával kapcsolatban. Másrészt e kutatók azon feltevést fogadták el, hogy midőn Otakar 1056—1059-ig a karantán határgrófság okmányaiban szerepelni kezd, ezen szereplése nem csak a Wels-Lambachi háznak kihaltával függ össze, hanem hogy az utóbbiaknak mintegy örökösei is. Kiegészítette ezt azon hypothesis is, mely szerint a Styraburg-Steier ház csak az Eppenstein-féle örökösödés után 1122 végén jut a Karantán határgrófság birtokába. Mindebből azon következtetést vonták le, hogy Otakar 1060 körül az Eppensteiniek elleni küzdelemben elesett, s a, stájerhatárgróíi czím a karantán hatáí'grófságból való eltizetésük ezen időpontjával kezd használatba jönni. Ezen nézet ellen foglal Krones állást jelen értekezésében. Elsőben is a genealógiai leszármazás kérdését liozza tisztába, kritikailag méltatva a fennmaradt történeti anyagot. Ep ügy kritikailag méltatja a különböző történetíróknak e kérdésről szóló munkáit, kik közül Pritz nyolcz Otakart mutatott ki, az addig felvett hattal szemben, mire aztán Hirsch, később Struadt, majd Eriess Ede s főleg az utóbbi ismét a hat Otakart feltüntető genealógiához tértek vissza. Tulajdonképeni tárgyára Krones csak ezután tér át. Az Otakarok hazája és birtokáról szól a Cliiem és Traungauban 1055 előtt és a Lambach grófi ház kihalása után. Következik egy hosszabb fejezet a stájer határgrófok és grófok rokonságáról, mely kétségkívül az egész munkának legfárasztóbb de legbecsesebb része is. E fejezetben kimutatja szerző a nevezett ház rokonságát a Babenbergi, Eppensteini, Burghausen-Schalai, Welti, Formbach-Keuenburg-Pütteni, Spanheimi, Chamb-Vohburgi és a Stadei grófi családokkal. Szól továbbá még a Weisham bachi házzal való, nem különben az Aribonokkal való rokonságról is, utóbbiakra nézve kimutatja, hogy positiv adataink nincsenek, s ezért, mig egy ilyent nem nyerünk, e rokonságot kétségbe kell vonnunk. Legérdekesebbek fejtegetései az Eppensteinok és a velük rokon ágakkal, mint a Buna-Reun grófok, és a Sempt-Ebersbergerekkel való rokonságról. A Wels-Lambachi grófokkali rokonság szerinte, lia az arról szóló 1088-i okmánynak hitelt adhatunk, régebbi, előttünk ismeretlen összeköttetésekre vezetendő vissza, melyek kiegészítése a Formbacli-Neuenburg-Püttner grófokkali rokonság. Külön fejezetben számol be szerző a Otakarok 1122 előtti sorrendjéről és őseikről, továbbá a karantán határgrófságról 1088 előtt és után. Kie-
