Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Hundert Jahre sächsischer Kämpfe. I. n. Ism. Márki Sándor - 834. o.

történeti irodalom. 839 nyerte ideiglenes és 1861-ben végleges (mai) alkotmányát, 1858 szept, 15. Bécsbe vafló sok szaladgálás után az állam a szászföld papi tizedét évi 267,481 frt 34 kr. járadékkal vál­totta meg. Az evangélikusok sokat panaszkodtak a római katb. vallásnak, mint államvallásnak terjesztése és előtérbe állí­tása ellen. Az állam különben sok kedvezésben részesítette a szá­szok földét. Uj útakat építtetett, a postaügyet szabályozta, 1853.-junius 8. Bécscsel megnyitotta aMvirói összeköttetést stb.; 1853. nyert külön szász jogukat azonban az osztrák polg. tör­vénykönyv behozásával megszüntette. A Brassóban és a tarto­mányi fővárossá tett Szebenben megjelenő néhány lap pedig szép vezérczikkeket írhatott — a téglaégetésről. Ilyesmik készí­tették elő azt az igazi testvéri ünnepet, melyet a szászok és magyarok ültek, midőn 1860-bun az erdélyi bonismertető tár­saság beszterczei ülésén gr. Mikóval és b. Eötvössel a Tele­kiek, Bethlenek, Kornisok, Eszterházyak, Huszárok és Bánfiyak is megjelenvén, az uniónak 11 esztendő óta eltemetett eszméje újraéledt, Maimer merész német költeményt írt azokról a Julianusokról, kik belekapnak az idő kerekébe s el akarják takarni ' a napot. Bach már valóban megbukott ; a császár még 1859. jul. 15. korszerű reformokat ígért; a kísérletezést újra kezdhették.1) A politikai fejlődésnek 1860—76-ig terjedő időszaka2 ), mely főkép Schmidt Konrád, Teutsch püspök, Gebbel Ferencz és Rannicher Jakab vezetése alatt németségükért való küzdel­meikben tünteti fel a szászokat, valamint a szászoknak az ötvenes évek óta a közműveltség érdekében kifejtett buzgó­sága3) mindenesetre a legtanulságosabb jelenetek közé tartozik. Ez a műveltség teljesen abban a szellemben fejlődött tovább, mely már századok előtt bizonyos különállást, a magyar és oláh elemmel szemben elzárkózást, a nagy németséghez ellenben csatlakozást, vagy legalább símúlást biztosított a szászoknak. Csalódás, mert gyakran önámítás kísérte fejlődésüket, mely eredményekben mindamellett is fölülmúlta idáig való törek­véseiket, a mennyiben ez a műveltség finomabb és mélyebben járó a réginél. Mindazok a tanulságok, a miket ebből a száz esztendőből le lehet vonni.4 ) nem lehetnek közönyösek a poli­tikusokra és az államférfiakra nézve sem, sőt talán még inkább ') Bricbrecher R., Unter dem Absolutismus. 203—236. 1. -) Bruckner W., Die politische Entwickelung von 1876 — 96. 237—264. 3) Schullerus A. Unsere geistige Entwickelung seit den 50-er Jahren. 265—316. 1. 4) Teutsch Fr., Um und Vorschau. 317—344. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents