Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Szádeczky Lajos: Székely oklevéltár VI. kt. Ism. K. L. 825. o.

830 történeti irodalom. 830 kerűlhetéséről értesíti a fejedelmet, s Borbély Simon ugyanennek őrizetlen, elhanyagolt állapotáról panaszkodik (1230., 1258., 1270.) Yásárjog csak egy helyen fordul elő akkor, midőn I. Rákóczy György megerősíti és átírja Sepsi-Szt.-György régebbi kiváltságait (1123.) Nagyérdekű csoportot alkotnak II. Rákóczy szerencsétlen hadjárata után a krími tatár rabok levelei. Ezeknek rendjét Székely Mózes kezdi. Kétségbe esve vágyik haza. Rettenetes kínokat szenved, de tűr, remél és várja hazulról a segélyt. Yas van a lábain »melyek ottan-ottan kisebesednek«, és sorsát jellemzik szavai: »jobb volna holtom, sem mint éltem.« Szerencséjére fogsága nem tart hosszasan, mert 1657. október 4-én Szmail Ali basa Daczó Lászlóval együtt a beküldött sarczért kibocsátja, sőt a hiányzó 33 tallért mindkettőjüknek elengedi (1160., 1161.). Ozv. Székely Boldizsárné Bálint fiáért Szárazpatakon hat ház jobbágyát adja zálogba 65 arany, 200 öreg tallér és 70 szeges tallér összegért. Odább egy végrendelet két tatár rabról emlékezik, majd Jármi György írja meg Ferencz öcscsének, hogy »tizenkétszáz talléroknak, ha koldussá maradnék is, tegyétek szerét« s melléje furfangos tanácsokat mellékel. Meghagyja, hogy »a tatárt Yajdafalvára kell vinni s igen jól kell tartani«, azonban hozzáteszi, hogy a pénzt apránként vigyék meg, mintha hajjal kapnák, s arról »szó se essék, hogy még többecske is volna.« (1162., 1171., 1172.). Béldi Pálné Jankó Lászlótól kölcsönöz ura sarczához 500 forintot, s Szakmári István 1662-ben Lészai György kiváltásának kölcsönügyéről tesz jelentést Apafihoz, mig a kiszabadult Béldi Pál Or bai Jánost a fogságban tanúsított fáradozásaiért egy jobbágy fiúval ajándékozza meg (1218., 1221.). E körül szabadul ki Mikola Zsigmond is, éppen mint Fodor Ferencz, kit 500 tallér s 20 dénárért ad ki a krimi Galga szultán. Damokos Tamás még ott marad. Ott, a fogságában kezeskedik Biczó András sarczösszegének egy részeért. Még többekért is jót állott, de azok aztán otthon vagy meghaltak, vagy nem fizettek, ugy, hogy 1665 szeptember 3-án kilencz esztendős rabságát panaszolja Apafinak. A megígért 2000 tallérért és a 2000 tallér árú posztóért fejedelméhez fordul, mert már fejének elüttetésével is megfenyegették. Igy könyörög Apafinál özv. Zsombori Jánosné Krímből s Apafi István és Gyerőfi György a lengyelek közül, kilencz éves rabságukból. Az elsőből a félelem és honvágy, a másodikból a keserűség beszél. A fejedelem 1668-ban elküldötte Krimbe Kónya Bálintot a rabok kiváltására, s 1670-ben Balogh György hasonló czélból jár benn. Lukafalvi Göcsi István neki és Cserei György-