Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Kőváry László. A millennium lefolyásának története és a millennáris - Középiskolák története. I. II. III. IV. V. Ism. Dr. Váczy János és Dézsi Lajos - 69. o.

56 TÖRTÉNETI IRODALOM. 71 riség, a mit a szerző is állít? S vájjon az előítéletek, azok a kedves emlékek, a melyeket az iró annyira sajnál, lia tovább is megmaradnak, mikép biztosítják a szellem szabad munkáját ? Kár volna egyetlen szót is itt a protestantismus védelmére felhoznunk : az írónak ez a mondata elég, hogy felfogásának tarthatatlansága kitűnjék. Valóban kár volt erre a pontra kiterjeszkednie az irónak azért, hogy a Mária-társulatok erkölcsi hatását jelezze. Áfás helyütt is megesik, hogy az iró mintha megfeledkeznék történetirói feladatáról, pusztán a maga állása szempontjából ítél s nem mutat elég körültekintést. Pl. a piaristák a várossal kötött egyesség szerint bizonyos időre követelték a pesti plébániát is. Igaz, hogy erre joguk volt s kétségtelen az is, hogy képesek is lettek volna a lelkészi teendők végzésére ; de az is igaz, hogy a világi papok sohasem tudtak abba belenyugodni, hogy a szerzetesek időnként, ha csak régi alapítvány vagy rendelkezés nem kívánta, egy-egy plébániát vezessenek. A primás, Csáky Miklós is így fogta fel a dolgot, hasonlóképen Altban váczi püspök is. Lehet, hogy ez a felfogás nem volt helyes. De az irónak szükségtelen történeti munkában olyan hangot használnia, mintha csak valami mérges vezérczikket irna, midőn a váczi püspök jelentését förmedvénynëk. nevezi, a melylyel nem érdemes foglalkoznia. Előadván a szerző, hogy az iskola mellett már 1719-ben befejezték a tágas színi terem építését s ugyanekkor játszották az első iskolai színjátékot, sajnálkozva említi hogy a század első feléből egyetlen iskolai színjáték tartalma sem maradt fenn. Pedig — úgymond — Pesten ennek kiváló .fontossága volt, mert a »piarista gymnasium volt az egyetlen intézet, mely a lakosság magyarosításában és a nemzeti érzés élesztgetésében fáradozott.« Ez mind igaz, de aligha az iskolai színjátékok voltak a magyarosítás eszközei, hiszen maga az iró bevallja, hogy »magyar nyelvű színművek főkép Alária Terézia uralkodása alatt, tehát a germanizálás korszakában kerülnek színre legsűrűbben.« Bizonyosnak vehető, hogy többször mégis latin nyelvű színjátékot adtak elő, mert ezek közül csak maradt fenn egy-két darab, míg magyar egyáltalán nem. Nem is ebben látjuk a budapesti piarista gymnasiumnak a magyarság erősítésére tett hatását, hanem abban, hogy a hazai nyelv tanítását itt sokkal tudatosabban és sikeresebben végezték, mint az ország legtöbb más iskolájában, a minek gr. Gyulay Sámuel oly szép kifejezést is adott (253. 1.). Igaza van Horánvinak, midőn azt írja, hogy a piaristák tanítanak s művelik a tudományt provehimur non praemio, sed patrio