Századok – 1897
Könyvismertetések és bírálatok - Horváth Ignácz. A budapesti kir. m. tud. egyetem bölcsészeti karának - Höchsmann János. Johannes Honter 67. o.
68 TÖRTENETI IRODALOM. 68' menyben kell keresnünk az okát annak, hogy több kísérletezés daczára is még ma sem rendelkezünk e nagy férfiú teljesen kielégítő életrajzával. Mert épúgy mint elődei, ugy, Höcbsmann sem tünteti fel Honterust a maga teljességében. Epugy mint elődei, Höchsmann sem birta azt a nehéz feladatot megoldani, hogy tiszta képet adjon Honterusról, mint humanistáról és mint reformátorról egyiránt, hogy kimutassa, mit köszönhet az egyetemes európai miveltség és mit hazai mívelődésünk az erdélyi reformátor sokoldalú tevékenységének. Sőt e tekintetben Höchsmann műve a Wolfé mögött marad. Az alkalom, mi a szerzőt e munka megírására vezette, t. i. Honterusnak, mint a szász nemzet reformátorának ünneplése teszi értbetővé, hogy Honterust kizárólagosan mint theologust, mint reformátort méltatja s tudományos működéséről alig hogy tudomást vesz. E szűkebb keretben azonban derék munkát végzett. Részletesen, kiváló tárgyismerettel — bár itt-ott kétségtelenül felekezeti elfogultsággal — tárgyalja a reformatio előzményeit a Királyföldön, a brassói és barczasági szász községek reforinatióját Hontems által s végre Hontems befolyását az egész szász nemzet reformatiójára. Ki kell emelnünk, hogy ha nem is először, de legjobban neki sikerült megragadni és tiszta világításba helyezni a Hontems reformatori működése és az ebből az erdélyi szász nemzetre liáramlott politikai és culturális hatások között fennálló szoros kapcsolatot. Tartozunk kiemelni azt is, liogy Höchsmann műve formai tekintetben, leszámítva az olykor-olykor előtérbe nyomuló kenetteljes hangot, elődeiét határozottan felül haladja. Magyar szempontból kiemelendőnek tartjuk Hontems e legújabb életrajzából a következőket. Höchsmann e műve is tanúságot tesz azon változásról, mely a legújabb időkben erdélyi szász testvéreink történelmi felfogásában bekövetkezett. Az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek szász történetírói csaknem kivétel nélkül annyira a nemzetiségi szenvedélyek hatása alatt állottak, hogy régi hazai közállapotainknak tárgyilagos méltatására teljesen képtelenek voltak. Mily egyoldalúan, helyesebben elfogultan Ítélték meg pl. a mohácsi vész után bekövetkezett politikai szakadást nemzeti történelmünkben. Minő súlyos vádakat emeltek a nemzeti vagy török pártra,, midőn a 300 éves török uralom minden nyomorát János király nagyravágyásának, vagy a magyar nemzet német ellenszenvének tulajdonították. Höchsmann munkája ment ez elfogultságtól s könyvének igen szép része, melyben Magyarország és Erdély állapotát tárgyalja a mohácsi vész után bekövetkezett évtizedekben. Könyve e részében teljes
