Századok – 1897
Értekezések - FIÓK KÁROLY: Megint a „Sabartoiasfaloi” névről - 611. o.
616 DR. FIÓK KÁROLY. neveként. Ezt a nevet Thury egynek veszi a Konstantinosnál olvasható hosszu név előtagjával : a Sabartoi-yal ; és ebben tökéletesen igaza is van ! Az asfaloi névre vonatkozólag pedig, mely az örmény Íróknál absolute ismeretlen, azt mondja, hogy erre nézve »két eset lehetséges. T. i. az aocpaloi (aszfali) csakugyan az àoqjctb'iç szó többes száma, az ó-görög irodalmi, illetőleg attikai âocpaleîç alak helyett ; — mely fölvételt bárom ténynyel lehet támogatni« . . . (és itt elmondja azt, amit Peez tekintélyére támaszkodva, idevonatkozólag el tudott neki hinni) — »vagy pedig — folytatja — az aszfali éppen úgy örmény eredetű szó, mint a névnek előrésze, illetőleg maga a népnév, a szavarti, csakhogy már a felismerhetetlenségig eltorzítva.« Nos hát az első esetről, hogy t, i. az uogaloi szóban az àoqab'jç melléknév többesét keressük, azok után, amiket fentebb már elmondtam és Pécz—Thury felvételeivel szemben bebizonyítottam, többé komolyan beszélni nem lehet. A másik felvétel pedig, hogy t. i. az aszfali éppen úgy örmény eredetű szó, mint a névnek előrésze, a szavarti, egészen tótágast áll. Miből lehet következtetni, liogy e szó örmény eredetű? Csak nem abból a valósággal fenforgó körülményből tán, liogy az örmény irodalomban e szó ismeretlen ? Ezt nem tudom elhinni. — Tán inkább abból indul ki Thury, liogy ha a sabartoi-asfalói név első tagja örmény szó : akkor annak második tagjáról is szabad valami effélét gyanítani. Ám vegyük igy; majd meglátjuk a szevortik szóról is, liogy igazi örmény eredetü-é! annyit azonban a »felismerhetetlenségig eltorzult« szavaival bevall maga Thury is, liogy az aszfali szót örményből megfejteni nem tudja, én pedig hozzá teszem, hogy az aszfalojt az örmény nyelv szókincstárába betukniálni valóban nem lehet ; arra ott hiába keresünk felvilágosítást, mert ez a szó nem örmény szó. A Sabartoi-as falói névnek Tliurytól ajánlott ezen megfejtése tehát : állhatatos vagy erős szavartik, éppen annyi értékkel, vagy még annyival sem bír, mint a Peez adta, vele sokban, bár nem mindenben, egyező magyarázási kísérlet. Szembeszökő lévén hát, hogy az aszfaloi szó sem az örmény történeti irodalomban, sem az örmény nyelv szókincsében benne nincs, valamint az is, liogy Thurynak e tényekről műve írásakor tudomása volt, nem kell-é helytelenítenünk azon eljárását, liogy a kifejezésbeli szabatosságot többször megsérti, pl. az ilyen állításaiban »legelső történetíró, ki a szavarti-aszfali (sicí) népről beszél, az örmény János pátriárkha«, holott Jánosnál is, mint egyéb Íróknál, a szevortik forma járja csak, mit éppen annyi joggal olvas az örmény sz jávort ik-nak is.
