Századok – 1897
Értekezések - FIÓK KÁROLY: Megint a „Sabartoiasfaloi” névről - 611. o.
MEGINT A »SABARTOIASFALOI« NÉVRŐL. 613 alaposan nem sikerült: még akkor sem bizonyítana a harmadik és egyedül lényeges tétel vagy kérdés érdekében semmit. Egy Írónak szókincséről és grammatikai nyelvhasználatáról ítélni : különböző dolog. Egyik kérdés a szótár, másik a nyelvtan országába való. — És egyik dolognak a másikkal való zavarása nem esik meg a logikai világosság és igazság érzékeny kára nélkül. Harmadik és a sabartoi-asphaloi név utolsó tagjának megfejtésében valóban döntő fontosságú tétele Pecznek az, hogy Konstantinos művében már találhatunk olyan szóalakokat, melyeket az ó klasszikus görögnyelv nem ismert, de a melyeket az újgörög grammatika szentesített. Ilyen alak éppen a kérdésben forgó doyakoi szó, mely Peez szerint az docpak/jg melléknévnek az újgörög nyelvtan szabályai szerint alakított többes nominativusa 'a klasszikus, vagy mint Peez mondja, attikai görögnyelvtan egyedül létező d agakéig alakja helyett. Ha tehát az docpakoi egyértelmű lenne az docpakeïg-szel, mivel ez utóbbi »nem ingadozót, rendületlent« jelent, akkor a sabartoi-asfaloi név, egy kis erőszakos magyarázás segítségével, ezt tenné : a Szabartok vagy állhatatosak. Első tekintet elárulja e magyarázat módfelett való gyöngeségét. Peez az dacpakoí szót újgörög nyelvtan bevonásával akarván magyarázni, egyetlen egy újgörög nyelvtani tüneményt sem tud Konstantinos terjedelmes művéből felmutatni, az éppen kérdésben levő doipa'/.oi alakon kiviil. Tehát bizonyít azzal, ami éppen a bizonyításra vár. — Hogy e bizonyítási eljárást komoly tudomány elismerni nem fogja, ezt nem akarja látni. Sőt tovább, egész a makacsságig fokozza a dolgot. Már felhívtam arra a figyelmét, liogy Konstantinos művében körülbelül 3000, mondd liáromezerszer fordul elő az docpahjg-hez hasonló yg végű a tövű melléknév és ezek közt egyetlen egy sincs, mely og végű o tövű alakzatot, tehát ragozás-változtatást (metaplasmust) mutatna, amilyen metaplasticus forma az dacpakoí lenne áaq>a?.?jg-hez. — Nem elég ! Peez maga is bevallja ugyan, liogy »ez idő szerint nem tudom kimutatni Konstantinosnál egyéb példával (mint t. i. az dagakoi-jal !) a a tövű mellékneveknek említett analogikus átalakulását«, mindamellett elmegy egészen a 'drag keyóaerov felvételéig s közép és újkori szótárakból bizonyítgatja, hogy az dogak/jg szónak a vulgaris és újgörög nyelvhasználatban meg volt az dagakog metaplasticus alakja. Egyszersmind biztosít engem arról, »hogy csak komoly nyelvészeti megfontolás után vettem fel az dogakoi formát d agakéig helyett.« Viszont én tartozom biztosítani Peez Y.-t„ arról, liogy én görög nyelvészeti szakismereteit sem a múltban, sem a
