Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Jancsó Benedek. A román nemzeti törekvések története s jelenlegi állapota. Ism. Moldován Gergely 44. o.

54 TÖRTÉNETI IRODALOM. hőséggel és részletességgel tárgyalja szerző a kulturális és> politikai viszonyokat, és állapotokat. Rákóczi tervezgetéseit, politikáját, a vajdákkal való összeköttetéseit, házassági terveit Vasilie Lupul leányával stb. A protestáns oláhok Erdélyben egyre szaporodnak ezen időben. A dákó-román historikusok az áttérést borzadalmas embertelenségekhez fűzik : üldöztetés, kegyetlen kinzás eredményének tüntetik fel a protestantizmus eredményeit a románság között Erdélyben. »Nagyon sokat szenvedtek ezen időben — mondja Barnutz — a románok a magyaroktól és sok előkelő román hagyta el atyai hitét ... az érsekeket arra kényszerítették, hogy kutyakölyköket kereszteljenek gyermekek helyett, s ha nem akarták megtenni, hát vesszővel vagy bikacsővel verték meg, mint Száva érseket.« Egyáltalában ez a hang végig húzódik a román histórián. Czélja nyilvánvaló, a gyűlölséget állandóan táplálni a, két egymásra utalt nép között. Jancsó könyve ezen törekvéssel szemben mindenütt tárgyilagos, igazságos és határozott. A szeget mindig a fején üti s a valótlanság ködét mindenütt sikeresen oszlatja el. Az utolsó részben a románság állapotával foglalkozik, szerző a »Leopoldi diplomától« Il-ik József trónra léptéig. Papiu Ilárián nyomdokán Bróte Jenő kifejti azon nézetét. hogy Erdély Magyarországgal nem állott és nem állhat más kapcsolatban, mint a Habsburgok monarchiájának bármelyik örökös tartománya az uralkodó személyének azonossága által. A legújabb román nemzetiségi mozgalmak által termelt memorandumok is ezt az álláspontot foglalják el-Ezen tanítások szerint a Leopoldi diploma Erdély olyan magna chartája, mely nem csak tartományi autonómiát biztosított az országnak, de egyúttal oly elévülhetetlen jogokat is az erdélyi románoknak, melyektől őket csak is az ő akaratuk és beleegyezésük nélkül létre hozott unió fosztotta meg-ÍTgy tünteti fel Erdély tartományi autonómiáját, mintha az nem a magyar nemzeti érdekekből fakadt volna, hanem az lett volna a czélzata, hogy a magyar állami érdekek rovására a román nemzetiség külön jogait biztosítsa. Természetes, ez a felfogás a történelmi tényekkel, a magyar közfelfogással merőben ellentétben áll. Mert bár a bécsiek terve mindig az volt,, hogy Erdélyt, mint fegyverrel elfoglalt és biztosított tartományt, belolvasszák örökös tartományok módjára az impeiiumba, hogy így annál könnyebben keresztülvihessék Magyarország leigázását is, de az erdélyi államférfiak e törekvéssel szemben mindent elkövettek, hogy megmentsék Erdély lehető-