Századok – 1897

Tárcza; Állandó rovatok - Vegyes közlések - 567. o.

TAROZA. 571 tartalommal jelenik meg: Bevezetésül Zichy Jenő gr. elmondja azon elveket, melyek tanulmányaiban s utazásában vezérelték s összeállítja azon adatokat, a melyek arra indították, hogy az őseinkre vonatkozó emlékeket a Kaukázusban és az ezzel határos vidékeken kutassa. ITtána Jankó János a Kaukázus jelenlegi ethnographiai állapotát s e vidékekről hozott ethnographiai gyűjtemény egyes tárgyait ismerteti. A mű harmadik részében Posta Béla a gyűjtemény archaeologiai részét irja le. A díszesen kiállított, magyar s franczia nyelven megjelenő, gazdagon illusztrált mű TI. Miklós orosz czárnak lesz ajánlva, a ki az ajánlást el is fogadta. — A MÁRIA TERÉZIA POZSONYI EMLÉKSZOBRÁNAK ünnepélyes leleplezése, mely a nagy királynőt lóvon ülő alakban a Dunára tekintve ábrázolja s Fadrusz János szobrásznak kiváló alkotása Ó Felsége, az uralkodóház számos tagja, az ország főméltóságai, a kormánytagjai s számos küldötségek jelenlétéhen mult hó 17-én ment nagy porapával végbe. A nagy nemzeti ünnepet, mely a millennaris ünnepségnek mintegy utóhangját képezte, Ő Felsége a következő beszéddel nyitotta meg : »Mindenekelőtt szivem mélyéből köszönetet mondok Pozsony sz. k. város közönségének és polgárságának azon hazafias áldozatkészségeért, melylyel koronáztatásom negyedszázados évfordulója alkalmából, dicső elődöm, Mária Terézia emlékét ezen történelmi nevezetességű helyen megörökítette. Nemzeti ünnep napja ez, a melyen azon nagy királynő iránt róvjuk le a hálás kegyelet ujabb adóját, ki a nemzetért élt. kiért a nemzet minden fia halni kész volt, és kiben világszerte az uralkodói erények eszményképét tisztelik. Es most hulljon le a lepel, hogy a mult iránti kegyelettel és a jövőbe vetett erős hittel üdvözöljük ezen emlékszobrot, mint nemcsak e régi koronázó város hazafias polgársága a trón és haza iránti hű ragaszkodásának és szeretetének, hanem egyszersmind mint a király és nemzet közötti áldásos összhangnak és az utókor soha el nem évülő hálájának jelképét.« VERESS ENDRE fiatal tagtársunkat, kitől ujabban a m. tud. Akadémia történettudományi értekezések között jelent meg egy szép reményekre jogosító dolgozat, vallás- és közoktatásügyi miniszter a dévai állami főreáliskolához a Kun Róbert halála által megüresedett tanszékre a történet tanárrá nevezte ki. Reméljük, hogy e kinevezés által nem csak a tanszék nyer alkalmas tanerőt, hanem a Hunyadmegyei tört. és régészeti társulat is hasznos és tevékeny munkatársra tesz szert.