Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Pollák Miksa. A zsidók története Sopronban a legrégibb időktől a mai napig. Ism. L. B - 540. o.

544 TÖRTÉNETI IRODALOM. úgyszólván nem tesznek egyebet, mint börtönből ki, börtönbe be.« Hozzá kell tennünk, hogy nem önhibájukból. A másik tanulság, melyet most már jóformán bebizonyítottnak látunk, a zsidóüldözésre, nevezetesen a zsidók kiűzésére vonatkozik. Sopronból kétszer űzték ki a zsidókat. Első ízben nem a néptől indult ki a mozgalom, hanem a királytól. Maga Nagy Lajos kergette ki az apja által behívott zsidókat. De ekkor hamarosan jöttek vissza. Ez mindig így volt, valahányszor az egész országból űzték ki őket. Mintha közgazdaságunknak tényleg szüksége lett volna reájok. Nélkülük mintha beteggé vált volna a kereskedelem, a hitel hiánya pedig tűrhetetlen. Csak ennek tulajdonítható, miért kellett őket mindenkor visszahívni vagy helyesebben szólva, miért kellett mindig ismét beereszteni a maguktól is bekivánkozókat. Egészen másként állott a dolog, midőn 1526-ban Sopron nem országos intézkedés alapján, hanem a maga akaratából űzi ki a zsidókat. Sopronnak megvolt a maga keresztyén kereskedő eleme, igy tehát nem szorult a zsidókra, sőt ezekben kereskedőire nézve kényelmetlen, gyakran illoyalis versenytársakat látott. Innen van aztán, hogy midőn maga Sopron zavarja ki őket, a zsidók harmadfél századon át nem térhettek vissza régi hajlékaikba. Olyan alaposan kergették ki őket, hogy ha a nagy franezia forradalom eszméi nem hatottak volna el mihozzánk is, nem volna csodálatos, lia ez a város még ma is erélyesen tiltakoznék e gyűlölt lakók letelepedése ellen. E monographia révén most minden részletében ismerjük a körülményeket, melyek közt a zsidókat Sopronból kétszer is kiűzték, s most már a maga való értéke szerint Ítélhetjük meg e mozgalmak erkölcsösségét. Mindkét esetben azonos a város viselkedése. Alig hogy sikerül a zsidókat kituszkolni, a polgárok mindkétszer neki esnek a zsidók házainak, azokat alaposan kifosztják, azután pedig az ingatlanokba elhelyezkednek örökre.1) De azzal nem érik be a polgárok, hogy ingó és ingatlan dolgaiktól fosztják meg őket, egyéb jogaikra is szomjúhoznak, nevezetesen azokra a követeléseikre, melyeket kiűzésük persze meg nem szüntethetett. Nosza meg is indul a sok könyörgés, ') E házakból az egyháznak is szokott jutni egy-két telek. Talán ez magyarázza, miért találunk majd minden középkori város zsidóutezájáhan templomot, klastromot, káptalani házat vagy hasonlót. Igy a budai zsidó-utezában a XY. sz. elején egy Szt-Zsigmond kápolnára, egy prépostsági épületre és több kanonoki házra u. n. Domerey-ra akadunk, Sopronban a minoriták klastromára és valami győri püspök házára (18. lap), Esztergomban Demetrius bibornok házára, melyen utóbb kápolna épült, másutt meg egyebekre.