Századok – 1897
Könyvismertetések és bírálatok - Rohonyi Gyula: A magyarság őskora (A honfoglalás története). Ism. Nagy Géza - II. kt. 535. o.
539 TÖRTÉNETI IRODALOM. politikai nemzetek keretében, hogy a felszínen levő török elemek mögött, mint külön nép, egészen eltűnik. Ez adott okot arra a sokféle zavarra, hogy minden olyan népvándorlási nép, melynek neve alatt kisebb-nagyobb alapossággal a magyarságot keressük, tüzetesebb vizsgálat után vezérlő eleme után török eredetűnek bizonyul. Ez tévesztette meg Rohonyit is, midőn az avarokat, bolgárokat és kozárokat a magyarokkal együtt egy az ural-altajiságban szorosabban összetartozó s testvérnépeket alkotó önálló csoportnak veszi föl. Magukat az egykorú irókat is zavarta hozta az az ellenmondás, a mi a keleteurópai népeknél politikai csoportosulásuk és ethnikai összetartozásuk közt jelentkezett, a mit röviden úgy fejezhetünk ki, hogy különböző török törzsek vezérsége alatt a kelet-európai magyarfajta elemekből különböző politikai nemzetek alakultak. Csakis abban jelentkezett a szabatosabb megjelölés utáni törekvés, midőn a politikai nemzet keretén belől a vezérlő törzs s a körüle csoportosuló elemek közt észlelhető ethnikai különbséget azzal igyekeztek feltüntetni, hogy beszéltek p. fehér és fekete hunnokról, fehér és fekete kozárokról, fehér és fekete ungrokról sat. De még így is tele vannak ellenmondással. Egyik arab utazó a kozárhoz hasonlónak találja a bolgár nyelvet, másik meg egészen különbözőnek. Konstantin szerint, mai nyelvünk a kozár kabaroktól eredne, mert Árpád népe eltanulta a kabarok nyelvét s azt használja, a magyarság ethnikuma e szerint a kozárokra vezethető vissza, míg Árpád népe türk volt, a korábbi bizánczi irók szerint azonban épen a kozárság vagyis vezérlő eleme volt az, melyet »keletről jött tulkoknak« ismertek s kétségkívül azon altaji tulkoknak az ivadékai, a kik a VI. század végén a Maeotisig terjeszkedve a YII. század elején az alsó-volgai szaragurok és akatirok közt egy külön államot szerveztek. De e sokféle zavar és ellenmondás természetéről mindjárt tisztább fogalmunk lesz, lia meggondoljuk, hogy Európa nyugoti részén, hol a román és germán elem közt a keleteurópai hunn-török és hun-magyar uépekéhez hasonló jellegű politikai és ethnikai kapcsolatok jöttek létre, az egyes adatokban ép olyan zűrzavaros ellenmondásokra bukkanna a kutató, ha az ethnikai átalakulás folyamatának részleteiről nem volnának pontosabb értesüléseink. Vegyük p. az angolokat, kikről a nyelvész annyit állapíthatna meg, hogy kelta talajon meghonosodott s igen erős franczia hatásnak kitett germán nyelvű nép. Ali minden vitára szolgáltatna okot az angolok és normannok közti viszony ethnikai tisztázása, mikor az adatok a normannokat majd franczia nyelvű román népnek, majd pedig
