Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Rohonyi Gyula: A magyarság őskora (A honfoglalás története). Ism. Nagy Géza - II. kt. 535. o.

537 TÖRTÉNETI IRODALOM. ságra mutat. Elhagyva a csúdos mata végzetet, tiszta nemzeti névnek a szanr marad meg. melynek ezt a magában álló alakját megkapjuk a szauarok. szavirok vagy szabirok nevében. Ha a szkolot (szokolot) név a. m. szakalar, miként a jakut atakh (láb) a. m. csóvas ora (u. a.), továbbá ha a török oghul (tin), aghiz (száj) a csuvasban mvél. súvar: a szaur. szavir névalak sem lehet más. mint : szakit, szagliit azaz szkythês. Mindezek specialis csuvas hangsajátságokat tüntetnek föl. a szarmaták török nyelve tehát a mai csuvasnak az őse s ezzel nagyon megegyez az a körülmény, hogy miként a szarmaták szkithák és csudok vegyülékéből alakult nép. ugy a csuvas nyelv és etbnikum is tele van csúd sajátságokkal. S itt nem hallgathatom el azt a mindenesetre jellemző dolgot, hogy a csuvasok és cseremiszek a nyelvi különbség ellenére is annyira egy népnek tartják magukat, hogy a csuvasok a saját ősi nevükön, a szarmatán nevezték el emezeket, mert hiszen a szarmisz, cseremisz egyenesen a. ni. szarmata, mig a cseremiszek marinak liivják magukat is, a csuvasokat is. A szkitha és szarmata nyelv közti viszonyt tehát a jakut és csuvas közti hangsajátságokkal jellemezhetni. Mindkettő sz-1 használt a szók elején a déli törökség j betűje helyett, mint a jakut és csuvas, ezt látjuk a »szaka«. »szkolot,« »szavar« nevekben, a mi helyett a »jűetzi,* »javut« névben a j tiinik föl ; a szókezdő sziszegő jellemzi más északi török népek nyelvét is. mint a baskírokét (ds), kirgizekét (zs). sorokét (s) s kisebb mértékben, a y-vel váltakozva, a kazáni tatárokét, ezeknek nagy tömege tehát szintén ilyen szkitlia-féle elemből állt. a melyet azonban áttört a j-s déli törökség. Az ismert z-r hangváltozás, a mi a magyar nyelv török elemeit s aztán a csuvast jellemzi a többi törökséggel szemben (ökör, csuv. vigur, tör. öküz), a szkitha és szarmata nyelv közt is megkülönböztető jegyül szolgált, a magyarba azonban nagyobbáia nem a szarmata, hanem egy j-s törökből kerültek ezek a r-s szavak (a csuv. szjürő a magyarban gyürü. a köztörökben jüzük.) A szkitha megtartotta a szóközépi torokhangot (szaka, szokolot). a csuvas v-xé változtatta. A szkithában megvolt az az ősi foghang (t). a mit nagyobb mértékben csak a jakut, kisebb fokban a kojbal-karagasz (néha 2"-vé fejlesztve) tartott fenn, mig a törökségben általában j-xé. a csuvasban pedig r-ré változott (jakut: atakh. kojbal: azak. csuvas: ora. török: ajak=láb.) Ez a török elem. a szkitha-szarmata azonban teljesen el volt szakítva a törökség zömétől. Kelet felé a vogul-osztyák és magyarfajta niasszageta. thysszageta és jyrka népség zárt