Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Jancsó Benedek. A román nemzeti törekvések története s jelenlegi állapota. Ism. Moldován Gergely 44. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 45 A román történetíró természetesen leginkább a magyarok történetét szeretné megmásítani. Ezzel a néppel áll politikailag ellentétben; a felett a nép felett szeretné a múltban s a jelenben a román faj fölényét kimutatni, hogy számára mint egyedül álló czivilizáló elemnek Keleten a jövőt biztosíthassa. Ez az igyekezet, törekvés mindenesetre dicséretre méltó, nagy önszeretetet és önbizalmat árul el. — de nem tiszteletre méltóimért tisztult fogalmak szerint sem az egyes, sem a nemzet másoknak a megkárosításával meg nem gazdagodhatik. Meg vagyunk pedig győződve, hogy a románság Keleten e fogások nélkül is biztosíthatja jelentős poziczióját s hogy ezt a pozicziót nem a meghamisitott magyar történet révén, hanem azon derék munka árán tarthatja meg, a melyet a valódi czivilizáczió, az igazság szolgálatában kifejtett. Ezen törekvéssel szemben a magyar történetíró összedugott kézzel állott. Kicsinyelte vagy nem ismerte a mozgalmat. Sajnos, a magyar történetírás ma sem ismeri a román krónikásokat, pedig a két fejedelemség múltja nagyon sokban érintkezik a magyar királyságéval. Urechia Gergely, Miron (Jostin, Neculcea s a többi román krónikás igen sok anyaggal tudnának szolgálni a magyar történetírásnak. A krónikások munkáiban sok a magyar vonatkozás. Háládatos dolog volna a román krónikákat, okirat-gyűjteményeket s egyáltalában a román kutforrásokat magyar szempontból revideálni, azoknak tételeit a magyar történetírással összhangba hozni. A krónikák magyar kiadása igen sok szempontból kívánatos volna. A fiatal nemzedék, elég különös, mindenfélére ráadja a fejét; távol eső cseremiz tudománynyal imponál; messze fekvő járatlan utakon törtet előre : de nem hadja magát reá venni egy kis román nyelv-, meg egy kis cyrill-betü tudományra, hogy az orra előtt levő népet, a melylyel a magyarnak annyi érintkezése volt s a jövőben még több lesz, valójában megismerhesse. Ezért nálunk a román történet- és nyelvtudomány magyar szempontból ellenőrizhetetlen. Igen későre jut a magyar valaminek a tudomására, rendesen a külföld útján, holott az a valami a saját országában vagy a szomszédjában fordult elő. A román törekvésekről is először idegenek tájékoztatták a magyar világot. Ebben is német nyomokon haladt a magyar s a németek álláspontjához volt kénytelen csatlakozni. Kissé későn ; a történetírás, a nyelvészet terén a dudva már annyira felszaporodott, hogy az az egy-két munkás, a ki dolgozni kezdett, annak a teljes kiirtására elégtelennek, képtelennek bizonyult. Daczára a tárgy érdekességének és annak, hogy ezen törekvésekkel szemben ellen-mozgalmat megindítani és fenn-