Századok – 1897

Értekezések - THURY JÓZSEF: A magyaroknak „szavarti-aszfali” neve - 391. o.

A MAGYAROKNAK »SZAVARTI-ASZFALI« NEVE. 397 részük, kivált az előkelők, a keresztyén vallás hívei voltak s hihető, hogy az 1000. év táján már mindnyájan. Az 1030 táján író Ademár szerzetes Brúnónak ezen utazásáról beszélve azt mondja, hogy elment Fehér-Magyarországba (Alba Uugria), melyet így neveznek megkülönböztetésül a másik, t. i. Fekete-Magyarországtól (ITngria nigra), melynek lakói fekete színűek, mint az aethiopok.2) Hogy hol képzelte Ademár ezt a Fekete-Magyarországot, eme soraiból nem" érthetjük ki. Azonban egy másik helyen, hol Szent Istvánnak győzedelméről beszél Gyula erdélyi vajda fölött 1002-ben, mái határozottan Erdélyt nevezi Ungria Nigra-nak, — mely eljárására Pray György és Katona István azt jegyezték meg, hogy tévesen és helytelenül (per errorem és male) nevezi így Erdélyt.3) Egyébiránt a mi szempontunkból mindegy, hogy Brúnó és Ademár kiket értett fekete magyarokon ; nekünk elég annyit tudnunk, hogy az oroszok Árpád magyarjait. fekete ugoroknak nevezték s hogy nyugot-európai írók is neveztek magyarokat » fekete« magyaroknak ; mert ez a körülmény mutatja, hogy nem csupán az örmények adták a magyarokra a »fekete« elnevezést. Maszúdinál — mint föntebb láttuk — a sziavordi név mellett előfordul egy másik, ugyanígy kezdődő népnév, de igy írva : azaz sziäbehe. Ennek előrészében első pillanatra fölismerhető a persa szijüli, szija (= fekete) szó, mely az összetételekben így is hangzik IAW szia. Azonban a szó utórészének. a hehe-nek. semmi értelme sincs. De ha föltesszük, hogy Maszúdi kéziratának másolója gondatlanságból elhagyta a középső betű alól a pontozást, akkor a h helyett ds-1, illetve cs-t kell olvasnunk, vagyis A-SCVJ hehe helyett bedse, illetve AJSÉJ becse-1. így már van értelme az egész szó-nak, minthogy A^J becse persáúl ezt jelenti: »gyermek, bú«; úgy hogy a sziübccse e szerint szószerinti persa fordítása az örmény szjav-orti névnek, mind a kettő azt jelentvén : »fekete fiú, fekete gyermek.« Maszúdi tehát az Armeniában lakó magyaroknak sziavordi nevét (= örm. szjavorti) az örményektől, sziübecse nevüket pedig a persáktól hallotta. Maszúdinak föntebb idézett szavai világosan mutatják, hogy ő a XÄJLU sziäbehe néven ugyanazt a népet érti, melyet másként sziavordi-nak nevez ; miből kétségtelenné lesz, hogy a nála található sziäbehe nevet valóban sziübecse-nek kell olvasnunk. 2) L. idézve Gr. Kuún Géza: Relatio stb. I. köt. 122. 9 Prav: Annales regum Hungáriáé. Yindobonae 1764. I. 17. És Katona: História eritica. 1779. II. 104.