Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Perret F. M. Histoire des relations de la Franc ayec Venise. Ism. Kropf Lajos 351. o.

352 TÖRTÉNETI IRODALOM. 352 Raoul de Rayneval, Pierre de Bournefel és Aleaume Bois'tel. Mindkét nemzetbeli követség Velenczén utazott át és a köztársaság a legnagyobb előzékenységgel fogadta őket és saját gályáin szállíttatta őket Zengbe és vissza, a miért V. Károly 1377. február 20-án fejezte ki köszönetét. Mint tudjuk, a magyar királyleány halála miatt az egész házassági terv füstbe ment. Nemsokára ezután egy más franczia-magyar házasság terve merült föl. t. i. Mária, Lajos király második leánya és »Louis de Valois« közt. Szerző el nem árulja seholsem, hogy a vőlegény ugyanaz volt mint Kataliné, ámbár V. Károly idejében őt helyesen a király második fiának. VI. Károly idejében pedig ismét egész helyesen a király öcscsének nevezi. Szerző az illető helyen továbbá említi, hogy a franczia királyfi első arájának neve Katalin volt ; de teljesen megfeledkezik e körölményről és egy pár lappal odább azt a furcsa dolgot állítja, hogy a Louis de Valois és Mária közt 1376-ban történt jegyváltás óta egészen megfeledkeztek Francziaországban a menyasszonyról, mig 1385. szeptember havában, az időközben özvegységre jutott Erzsébet magyar királyné követséget nem küldött VI. Károlyhoz, hogy a »Valois gróf«-fal való házasság megkötését sürgesse. Sajnálattal tapasztaljuk továbbá azt, hogy azt a kérdést, hogy a Louis és Mária között tervezett házasság miért nem jött létre, szerzőnk sem oldja meg, hanem a megoldását egyszerűen elkerüli. Velencze ebben az esetben is a legnagyobb előzékenységgel segítette elő a tervet. A köztársaság azonban nem volt mindig ily szívélyes, jó hangulatban a magyar uralkodó irányában. így pl. szerzőnk elbeszéli a Durazzói Károly és Anjoui Lajos, Nápolyi Jankának fogadott fia, közötti ellenségeskedéseket. Mindketten — irja — követséget küldöttek Flórenczbe — Cipolla szerint véletlenül egyidőben — de a köztársaság semleges állást foglalt el. Velenczében sem ért el többet az anjoui berezeg, mert a köztársaság alig egy év előtt kötött volt békét Turinban a magyar királylyal és persze óvakodott minden lépéstől, mely a békét megzavarhatta volna. Másrészt azonban a magyar királynak is csak kitérő választ adott a ravasz köztársaság, sőt 1382. szept. 21-én pláne megtagadta neki az általa Durazzói Károly érdekében ujabban kért segélyt. Néhány hónap múlva pedig — irja szerzőnk — »t. i. 1384. április 27-én« elutasította -az Anjoui Lajos kérelmét, hogy a köztársaság engedje meg neki három fegyveres gálya fölszerelését. Mint látjuk, a chronologia szerzőnknek is, mint egyáltalában honfitársainak, nagyon is gyönge oldala. Szerzőnk érinti továbbá röviden Craon Péter és fogoly-