Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Woditska István: A nagybányai kerület bányatörténetéből. Ism. Téglás Gábor 344. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 349 s rnéltó büszkeséggel vésték a diadal helyén a Tatárkőbe »Anno 1717. usque huic fuerunt tartari." 1723-ban a déli oldal bányáit még fejedelmi bányáknak nevezték. 1727-ben a zalatnai bányaigazgatóság kerületéből a nagybányai felügyelőséghez osztatott át s 1735-ben önálló plébániává alakulva, a nagybányai jezsuiták hatósága alól kikerült. 1744-ben L gondnok, 1 bányairnok, 1 bányafelőr, 1 kohófelőr (a ki egyszersmind érczméro és tanító is volt), 1 lelkész összesen 1080 frt fizetéssel valának alkalmazva, s Lanszky Mátyás szomolnoki főiszapolót 30 kr. napidíjjal zuzási kísérletekre átrendelték. 1753-ban a régi altárnát József néven újból megnyitották s 1810-ben a bányaközségben megfordult Rainer főherczeg nevén folytatták. 1761-ben még bányatörvényszéket is szerveznek. 1763-ban a Magyar bányatársaság nevében Geramb Ferencz a »Handel« közepén nyitott tárnát kéri. A bányászat 1766-ban szépen virágozott. 1784-ben a patak megáradása az Érczpatakér felfedezésére vezetett. 1786-ban a minden oldalról elzárt bányahelység Felsőbányára szekérutat nyert. Századunk elején a pénzdevalvatio, az 1816 17. terméketlenség s a hibás bérrendszer a bányászatot majnem végromlásba döntötte. 1845-ben végre a Rainer altárna alá a Nándor altárna megnyitását elhatározták s a »Magyar«, »Tever«, »Péter Pál« társulat javait 20 ezer forinttal a kincstár átvette s ezzel jobb idők következtek be. Oláh-Láposbányát a hagyomány 1308— 1342-ben a Bánffy családnak tulajdonítja. Hiteles adatai csak 1769-től kezdődnek, a mikor a kapniki bányahivatal gondozása alatt állott. Önálló művezetőt csak 1787. ápril 18-án kapott. Aranyon kivül ezüst, réz, kevés ólom, antimon és czink fordul elő. Régi vájatok tanúskodnak különben a bányászat több százados múltjáról. Az óradnai bányászatot Bogeriiis apát siralmaiban említi. Akkor 25—30 ezer lakosság talált itt megélhetést, a kiket a tatárok leöltek. Ala alig 4000 megy a népesség. A Bányahegy. Bényes. a Kuratzel hegyek lejtően mutatkozó salakhalmok, vájatok V. István elnevezés jelzik a régi műveletek helyét, irott adataink hallgatnak egész 1766-ig, a mikor a Deschan Prunetz és Schilding nevű társulatok nem birván a költségeket, részvényeik felét a kincstárnak engedték át. Igy nem boldogulhatván, 1795-től a 4 részt bir a kincstár a boitzi és Kuratzel hegyeken folyó bányászatban. A bányászat 12 7 km. távol folv a községtől. A kincstári kohászat 1796-tól kezdődik; de a jelenlegi kohó 1832-ben épült a bényesi bányák ólomérczének feldolgozására s ennél működött Debreczeni Márton, »A kiovi csata« hírneves szerzője is, sőt nagy műve egy részét is Radnán irta.