Századok – 1897
Értekezések - STESSEL JÓZSEF: Nehány történelmi adat Sopron és Moson vármegyékről 26. o.
28 'STESSEL JÓZSEB1 . ez alkalommal maga is, s pedig egészen más helységek és birtokokra nézve azon meggyőződését fejezte ki, hogy azok a Fertő és részben a Hanyság nyugoti nagyobb mocsárai helyén hajdan mivelhető és használható állapotban fönnállottak. Ezen tekintélyes iró két állításával kell számolnunk : Az egyik az, hogy szerinte a Fertő tava az Árpádok alatt és a XIV. század elején a jelenleginél sokkal keskenyebb volt. a mit a Fertőnek az oklevelekben előforduló stagnum, fluvius, aqua elnevezéseiből s a Fertőn gyakorolt vámszedésből vél bizonyíthatni. A Fertőn, mondja tovább, hol találunk ma olyan helyet, a hol vám szedetik vagy szedettethetnék ; a Fertő kivált a közepe táján akkor inkább egy folyam alakjával birt, s egyedül ezen keskenyebb Fertő folyamon tarthatták fölint a révet, s itt szedhették a kompokon átkelőktől a vámot. A másik állítása abban központosul, hogy szerinte Ruszttól kezdve a mai Fertő közepe táján feküdt Tard, ettől délre Vitézfölde alias Bánfalva, ettől ismét délre Keych, ettől végre szinte délre Pósatelek nevű helységek illetve birtokok egymással kapcsolatban egész Pomogy és Sarrod közé nyúlván le a Fertő déli felét foglalták el, s ezenkívül még néhány birtokot sorolván föl, azon következtetésre jut, hogy mindazok a XIV. század 2-dik felében és a XV. században a Fertő árjai által elöntettek. Jly határozott hangú nyomós vélemény — melynek egyik része a másikával oly szoros összefüggésben van, hogy az egyiknek eleste szükségkép a másiknak elestét is maga után vonja, — csak hosszabb meggondolás után s csak akkor, midőn a hivatott körbül az idézett vélemény ellen senki sem szólalt föl, késztetett engem arra, hogy az ügy érdekében a legnagyobb óvatossággal és ildomossággal, melylyel megyém kitűnő tudósa irányában viseltetni tartozom, ellenészrevételemet egy czikksorozatban megtegyem, mely a »Sopron« cz. lap 1884-i folyamában és a »Sopr. Rég. Társulat« 1891-i évkönyvében »A Fertő körül eltűnt régi helynevek« czíme alatt jelent meg, s már czíme által is jelezni akarta azt, hogy a nevek eltűnhettek ugyan, de a birtokok maguk azért el nem tűntek a Fertő habjai alatt. Ezen dolgozatomból csak nagyjában fogom összegezni azon érveket, melyekkel az ellentétes nézetemet igazolni iparkodtam, itt ott azonban megtoldván azokat újabb érvekkel is. Megemlítem, hogy forrásaimat leginkább a Nagy Imre által saját állításai bizonyítására idézett oklevelek s a »Sopr. oklev. tár« adatai képezvén, azokat külön megnevezni nem fogom, de ha más forrást használnék, azt külön megnevezni el nem mulasztom.
