Századok – 1897

Értekezések - THURY JÓZSEF: A magyaroknak „szavarti-aszfali” neve - 317. o.

A MAGYAROKNAK »SZAVARTI-ASZFALT« NEYE. 319 nevezés bizonyára olyan néptől származik, mely a régi persa birodalom területén szomszédja és ismerőse volt a magyaroknak s bogy e szerint a régi Perszisz népeinek irodalmában kell kutatnunk a szavarti- asz fali nevezet és az e néven szereplő magyarok után. így maga a császári író mutatja meg azt az utat, melyen elindulva föllelhetjük az elszakadt és keleten elmaradt magyarokat s ez által megtudhatjuk a szavarti-aszfali névhez fűződő rejtélyt. A magyarságnak két részre válása Lebediában — mint alább be fogom bizonyítani — Kr. u. a 830. év táján történt; s Konstantinusz cs. azt állítja, bogy a két különvált rész még a 950. évben is (mikor ő föntebb idézett sorait írta) fentartotta az összeköttetést az egymáshoz gyakran küldött követei által. Alig hihető, hogy éppen a 950. évben Persziszben járt követség lett volna a legutolsó ; de még lia az lett volna is, már maga az a körülmény, hogy a Pannóniát elfoglalt magyarok az óriási távolság daczára 120 éven. vagy másfél századon keresztül folytonosan érintkeztek a keleten lakó testvéreikkel : kutatásra serkenthet bennünket azon a tájon, hova a bizánczi császár szavai irányozzák figyelmünket. Én kutattam ezen a tájon, a régi Perszisz lakóinak történeti irodalmában és kutatásom nem volt eredménytelen. A következőkben tehát beszámolok kutatásom eredményeiről ; el fogom mondani, liogy hova költöztek a Lebediában elszakadt magyarok ; mit tud róluk a történelem a XIII. század második feléig: mely néptől származik a szavarti-aszfali nevezet és mi a jelentése. Mindenek előtt azt kell megállapítanunk, liogy a Kon•stantinusz szövegében levő nevet nem szabartoj-aszfaloj-wak kell ejteni, mint eddig gondolták, hanem szavarti-aszfali-nah. Bizonyítja ezt először az a köztudomású tény, hogy a görögök a p betűt a X. század közepén, azaz Konstantinusz korában, már r-nek hangoztatták ; az oi betűket pedig nemcsak a mai görögök ejtik i-nek, hanem már a IX. századtól fogva i-nek •ejtették.1) Ezért írta éppen Konstantinusz cs. is a vojvoda, Száva, Moravia stb. szavakban levő v hangot /2-val (t. i. ßoeßoöo$, Xaßa, Moqaßia). Bizonyítja másodszor és csalhatatlanul az a körülmény, hogy a magyaroknak ez a neve a latin nyelvű irodalomban savorti (többes számban savortii), az arab irodalomban sziavordi, az örmény történetíróknál pedig szja') L. erre nézve Peez Vilmos czikkét : Phil. Közi. 1896. évf. 388. 389. és 801.1. Továbbá Télfy János : A classica philologia encyclopaediája. Pest, 1864. 43. lap. Az V. századbeli Sidonius Apollinaris a görög jioTpav, •jii-oizoj, izaTŐjijioiov szavakat így írja át latinul: mirant, metici, hekatombion. U. o.