Századok – 1897

Értekezések - BÉKEFI REMIG: Székesegyházi iskoláink szervezete az Anjou-korban - III. és bef. közl. 298. o.

312 BÉKEFI RÉMIG. 1515-ig mindig egyenlően, sőt szórói-szóra egyezőleg intézkednek a papságnál szükséges tudásra nézve. Nincs tehát se •emelkedésről, se hanyatlásról szó a követelmény minimumát tekintve. De meg egy más dolgot sem szabad szem elől téveszteni. Felötlő nagy volt ezen korban a különbözőség a városi és a falusi papság műveltsége között. Az imént részletesen kifejtett minimumban tehát csak a falusi (ruralis) papság tudását ismerjük föl. Ezen kivül volt nálunk a XIV. század első felében, ugyan még kevés, de később szép számú tanult papság is, mely a hazai és külföldi egyetemeken gyűjtögette ismereteit. Már maga az a tény, hogy a papok közül itthon és a külföldön sokan voltak egyetemi hallgatók, világos bizonyíték a tanult papság létezése mellett. De megjegyzem, hogy a papság képzettsége nem a szó szoros értelmében vett theologiai (hittudományi), hanem jogi volt. Míg jogdoctorral gyakran, theologiaival már csak elvétve találkozunk. A következő esetek papjaink felsőbb hittudományi tanultságát sötét színekben mutatják be. Az ágostonosok (Eremitae Ordinis Sancti Augustini) között a XIV. században országos, sőt európai hirre Szigeti István tett szert. Nagy Lajos király és felesége. Erzsébet, ugyanis 1345-ben VI. Kelemen pápát arról értesítik, hogy az országtanácsban az ügyek intézésénél igen sokszor szükségük van theologiai képzettségű férfiakra. Hiszen benn magában az országban, meg az ország határai körül is, sok a schismaticus és a pogány, akik hamis véleményökkel és téves okoskodásaikkal gyakran kelletlenkednek. Ezeknek választ a hitbeli •dolgokban csak a hittudományokban kiválóan jártas emberek tanácsából adhatnának. De ilyenek oly csekély számmal vannak, hogy Magyarország világi és szerzetes papsága között már régóta egyetlen egy hittudományi magister (magister theologiae), sincs.1) Éppen ezért hívják föl a pápa figyelmét Szigeti Istvánra. Ez az ember az ágostonosok magyar rendtartományának lectora; már husz évet töltött el tudományos tevékenységben. Tanult Párisban, tanított a toulousei és a magyarországi rendi főiskolákon (studia generalia).2

) Tanultságával és erényes 3) 1300-ban ajánlja az ágostonosok nápolyi nagykáptalana a párisi •egyetemen — és pedig első sorban — magisterségre a magyarországi Sándor frátert mint bacealaureust. 1325-ben meg Vasasi Péter (Petrus •de Yasas) mestert, a theologia doctorát látjuk a párisi egyetemen. (Déjà fie : Chartularium Univ. Paris. T. II. Sec. I. 85. és 287. 1.) 2) Ezen »studia generalia« alatt azonban nem egyetemeket, hanem