Századok – 1897
Értekezések - WERTHEIMER EDE: Adalékok a „Magyar Kurir” történelméhez 14. o.
ADALÉKOK A » MAGYAR KURÍR " TÖRTÉNELMÉHEZ. 21 lesz a Pestről szerzett adatokat,. mint az akkori irodalmi állapotok jellemzésére szolgáló adalékokat, behatóbban is méltatni. Markovics fölött rögtön napi, rendre tértek. Bajzáról Toldy igen kedvező képet föstött. Ámbátor elismeri, hogy Bajza a szerkesztésében megjelent »Kritikai Lapok« hasábjain folytatott heves tollharczával a katholikus papságot, a főrendeket és az egész lutheránus pártot az irók táborában ellenségeivé tévé, »de« — teszi hozzá — »bírálatának bámulatos ereje nem a személyekben, hanem a nézet szigorúságában és a kíméletet nem ismerő következtetésekben rejlik, kicsinyes emberek ezt nem képesek megkülönböztetni és nagy pártot alkottak ellene az írók körében, tagadhatatlan azonban, hogy a valódi értelmiség tagjai és a nagy közönség igazsággal adózik ő neki.« E sorok vetnek fényt annak a körülménynek az okára, hogy miért van oly sok ellensége annak a Bajzának, aki mindaddig, mig csak dalköltészettel foglalkozott, közkedveltségben részesült. »Az ő erkölcsi jelleme — igy folytatja Toldy — tiszta és következetes, politikai iránya határozottan szabadelvű, barátja a nyugodt, természetes fejlődésnek, idegenkedik a forradalmi mozgalmaktól, mivel ezekben csakis az anyagi és nem a szellemi erőknek nyilvánulásait látja és azoktól különösen hazánkra nézve semmi üdvöst sem vár, szerinte a haza java a kormány és az ország együttes működésétől függvén. Irodalmi képességeiről csak egy és pedig a legkedvezőbb nézet uralkodik«.1) Egy másik pesti jelentés is dicsőíti Bajzát, őt egyik legjobb és legkedveltebb magyar irónak nevezi, aki jóakarattal sokat tehet és akinek lapját bizonyára örömest olvasnák. De hozzáteszi, mintegy óvó intést, hogy »manapság egyetlen literatorért sem lehet jót állani«.2 ) Ugy de már útban volt Bajza felől egy, Bécsben a legnagyobb tekintélynek örvendő férfiú jelentése, mely a költő tevékenységét sivár színekkel ecseteli. E jelentés őt Széchenyi István ismeretes ügynökének és Wesselényi Miklós tisztelőjének mondja s hozzáteszi, hogy: »kemény, durva, hajthatatlan és tudós képzelgések által fölfújt természetű, kinek szoros összeköttetése Helmeczyvel csak fokozza a politikai és nyelvészeti újításokra irányuló különczködő hajlamait, ki a mérsékeltek legkíméletlenebb ostorozója, amennyiben tolla alól hemzsegő sokaságban kerülnek ki azok a durva kirohanások, melyek a »Kritikai Lapokban« olvashatók, valóban borzalmas elbánásban részesítvén még egy Desseífy Józsefet, egy Majláth János grófot és másokat is«.3) Ugyanerről az oldalról, mely Ü Toldy Sedlnitzky grófhoz, Pest, 1836. okt. 16. a) Steinbach ugyanahhoz, Pest, 1836 aug. 16. 3) Ferstl, Sedlnitzkyhez, Pest 1836. növi 20.