Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Galgóczy Károly. Nagy-Kőrös város monographiája. Ism. D. L 258. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 259 adott kifejezést a tetétleni emlék fölállításában s a város monographiája megiratásában, mely csak a napokban hagyta el a sajtót. Yégig lapozva a vaskos kötetet, ugy találtuk, bogy a szerkesztőn, Galgóczy Károlyon kivül a város közönségének képviselői : polgármestere, mérnöke, tanácsnoka, továbbá papjai, tanárai, tanítói vetekedve nemes ambitiót helyeztek abba, hogy nekik is maradandó részük és érdemük legyen e monographia létrehozásában ; különösen áll ez Páka Kálmánról, a város hazafias polgármesteriről, kinek a mű létrehozását is első sorban köszönhetjük, a ki azonkívül, bogv több fejezetet irt, bevezetéssel látta el, pótlékokkal és igazításokkal egészítette ki a művet. A mi magát a város történetét illeti, ez is ugyanazt a fejlődést tünteti föl. mint a legtöbb alföldi városé : Eredetét homály borítja ; legrégibb történetéről vagy egyáltalában nincsenek, vagy nagyon fogyatékos adatok maradtak fen ; a város okleveleinek nagy részét előbb a tatárok, azután törökök pusztítása semmisítette meg, s igen természetesen a részletes történet csak ezután kezdődik. Ugyanazért a megelőző korszakból Galgóczy is, a ki a város régi általános történetét mostani alakulásáig megírta, kevés bizonyost tud mondani. Elmondja, bogy a magyar bonfoglalás első nagy döntő csatája a bonalapító Árpád és Zalán bolgár fejedelem között a Nagy-Kőröshöz közel eső Alpár mezején folyt le, hogy valószínűleg a tatárfutáskor már Nagy-Kőrös is megszállott község volt, hogy a pusztulás daczára, mely érte, soha sem pusztult el egészen, hanem mindig megmaradt a magva, a melyből újra kiépülhetett és folyton gyarapodva az elpusztult szomszéd községekből, melyek lakosságát fölvette magába, tovább fejlődhetett. 1541-ben Buda elestével Nagy-Kőrös is töiök uralom alá jutott s ennek igáját nyögte 145 éven át. Egyetlen szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy közvetlen a török császárvárosának jelöltetett ki, védelemlevelet nyert s a szabad sarcztól meg volt kímélve s adóban is főképen csak salétromot kívántak tőle, a melyre a puskapor csináláshoz nagy szükségük volt. A török uralom alól való felszabadulás után még sok sarczoltatást kellett a német katonaságtól, majd a kuruczoktól szenvedni, s a város krónikása szerint egy izben annyira kipusztult, »hogy az egész városbeli nép keze alatt nem maradt több egy fekete tehénnél, mely is az ekklésia pinczéjében tartatott, és csak ugy lett megmaradása«. Minél közelebb jön a jelenkorhoz, a részletek tárgyalására annál inkább alkalma nyilik a szerzőnek, a ki kiváló tárgyszeretettel mélyedt el a város történetének nyomozásába, sok érdekes és uj adatot hozott felszínre s ügyesen csoportosította azokat. SZÁZADOK. 1897. III. FÜZET. 18