Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Kőváry László. A millennium lefolyásának története és a millennáris - Középiskolák története. I. II. III. IV. V. Ism. Dr. Váczy János és Dézsi Lajos - 252. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 253 schola ajtaját törni s csak több tanuló megsebesítése után foghatták el azokat. Ez összeütközés után mintegy 110-en elhagyták az iskolát s csak két év múlva az erdélyi fejedelem, s a superintendens közbenjárására állott vissza a rend és a béke, a mikor a megsebesített tanulóknak a városi tanácspénzbeli kárpótlást nyújtott, de egyszersmind a coetus jogait is korlátozta. A rektorral még más alkalommal is összeütközésbe jött az ifjúság s a városi asszonyok sirása között ekkor ismét kivonult a városból s a szomszéd városokból folytatott tárgyalásokat a visszatérés feltételeiről. Más alkalommal (1657.) este a városházára törtek s az ott talált városi tanácsosokat, ezek között a város krónikását, Bartha Boldizsárt is megverték éssüvegétől megfosztották. Minden ilyen összeütközésnek ismét csak a törvények szigorúbbá tétele lett az eredménye. Az iskola fenntartói a városi tanács, a város közönsége s az erdélyi fejedelmek és más bőkezű protestáns főurak voltak. A városi tanács fizette az iskola rektorát; a városi czéhek és kereskedők, az úgynevezett áros nép, is évenként bizonyosösszeggel segéyezték ; Bocskay István végrendeletében a debreczeni harminczad jövedelméből 200 forintot hagyományozott, Bethlen Gábor a tokaji hegyen két nagy szőlőt adott az iskolának. I. Rákóczy György elrendelte, hogy egy tanár fizetését az erdélyi fejedelem szolgáltassa, a mit Barcsai Akos is megerősített. Apaffy Mihály (1664.) a dézsi sóaknákból évenként 2000 kősót, II. Rákóczy Ferencz (1707.) 1000 kősót adományozott. Ez alapítványok és adományok legfontosabbikának, az Apafi'y-alapítványnak kieszközlése a Mártonfalvi György nevéhez fűződik, a ki az iskolai fegyelem helyreállítása és megszilárdítása által is maradandó érdemeket szerzett. E pártfogás mellett nehéz időket is nem egyszer kellett a tanintézetnek megérnie. 1564. és 1802-ben tűzvész pusztitotta el az iskola épületét, 1706-ban két izben, szintúgy 1 708-ban menekülni kellett az ellenség elől az iskola összes tanulóinak és tanárainak s Beregszászon és Nagybányán meghuzódniok, mig a veszély elmúlt, a mikor Rabutin német katonái csak az üresen hagyott főiskolán tölthették ki boszujokat, összetördelve bútorait, szétszórva iratait és könyveit stb. 1752-ben a kormány részéről fenyegette a várost komoly veszedelem : megtiltatott a városnak, hogy a tanárokat és tanítókat a város pénztárából fizesse s az iskolának külföldi (holland, schweizi és angol) segélyadományokból kellett magát fentartania. Szerencse volt, hogy ez időben oly tanárai voltak, kik az anyagi veszteségért szellemi téren gadagon kárpótolták : Maróthi György, a kinek tanterve és sokoldalú mű-