Századok – 1897
Értekezések - WERTHEIMER EDE: Adalékok a „Magyar Kurir” történelméhez 14. o.
18 WER'l HEIMER EDE. liatta, hogy újsága soha sem kerülhet a fennforgó viszonyok között az osztrák hadsereg által megszállott Magyarországba. De ő csak arra fektetett súlyt, bogy a »Magyar Kurir« vezetése ki ne szakittassék az ő kezei közül és hogy az semmi áron se kerüljön Márton kezei közé, ki ellen ő boszut esküdött. Föl is használta ő mindjárt a legelső alkalmat, hogy gyűlöletét ellenfelével éreztesse és ezt a legkínosabb helyzetbe juttassa. Midőn ugyanis a francziák a Bécsben hátramaradt rendőri főigazgatóságtól egy, a magyar nyelvben jártas férfin kijelölését kérték, ki képes volna Napoleon 1809. május 15-iki hírhedt, proklamáczióját magyarra fordítani, a nevezett osztrák hatóság Decsybez fordult.1) Ez súlyos betegség ürügye alatt visszautasitá annak a proklamácziónak lefordítását, mely honfitársait a Habsburg háztól való elszakadásra liívá föl. Maga helyett azonban Mártont hozá javaslatba, ki már 1805-ben tolmácsolá Davoust proklamáczióját a magyarokhoz. Mártont még ugyanazon éjszaka folyamába Marét franczia miniszter színe elé idézék, ahol kénytelen volt nyomban munkához is látni. Csakhogy a francziák Márton fordítását, mint nem elég erélyest, rossznak találák, mire ő kijelenté, hogy alattvalói kötelességénél fogva lehetetlen ugy irnia, amint ezt tőle kívánják.2 ) Decsynek pedig a béke helyreállítása után, 1809 októberben, nem volt sürgősebb dolga, mint Mártont a Napoleon proklamácziójának fordításáért a magyar udv. kanczelláriánál följelenteni, mely tényt maga Márton, Eerencz császárhoz 1810 január 23-án intézett iratában e szavakkal erősítette meg:« »Ilyen rágalmazást az a férfin merészkedik irányomban elkövetni, aki önmaga sodort engem abba a kellemetlen helyzetbe, hogy a franczia hatóságoknak dolgozni kénytelenittetém, mely alkalommal azonban bű alattvalónak bizonyitám be magamat.«3) Az engedélyt azonban nem kapta meg, sőt ügye egyáltalában rá nézve kellemetlen fordulatot vett. A császár ugyanis Decsyt, ki nem ügyetlenül utalt a Magyarországon uralkodó izgalomra, már 1810 januárban biztositá, hogy őt a szerkesztőségben meghagyja, — lia a magyar udv. kanczellária kedvezően fog felőle nyilatkozni.4) Ez pedig 1810 január 12-iki előterjesztésében igyekezett őt az összes ellene emelt vádak alól tisztázni. Ennek folytán a császár 1810 május 19-ikén a következő rezolucziót bocsátá ki: »Bár a »Magyar Kurir« czimű magyar lap szerkesztését Decsynek és Pánczélnak, ugy a mint azt egy-0 Ratoliska előterjesztése, 1810 febr. 14. 2) U. o. 3) Márton előterjesztése Ferencz császárhoz, 1810 jan. 23. 4) Decsy, Ferencz császárhoz, 1810 febr. 14.
