Századok – 1897
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Anna szász herczegné magyar trónkövetelő 1458-ban 1. o.
ANNA SZÁSZ HERCZEGNÉ MAGYAR TRÓNKÖVETELŐ 1458-BAN 1 I »Vettük — úgymond — leveleidet, melyeket hitvestársadnak Csehország trónjára emelt igényei tárgyában hozzánk intéztél. Hogy ilyen ügyben, a mint illő volt, hozzánk fordultál, dicséretre méltó. Mi azonban ilyen fontos és nehéz ügyben csak érett megfontolás és mindkét fél meghallgatása után határozhatunk. Követeidet, kiket hozzánk fogsz küldeni, szívesen meghallgatjuk. Egyszersmind arra kérünk, hogy most, mikor egyesűit erővel a török ellen kell harczolnunk, jogaidat törvényes eljárással, nem pedig fegyver hatalmával igyekezzél megoltalmazni.«1 ) A drezdai levéltár megőrizte két római bibornoknak válasziratát is, arra a levélre, a mit Vilmos herczeg, támogatásukat kikérendő, hozzájuk intézett. Az egyik (D'Estouteville Vilmos roueni bibornok-érseké) szintén csak a cseh koronára emelt igényekről szól. De a másikban Castiglione János paviai bibornok-püspök azzal kezdi, hogy vette a herczeg levelét, melyben arra kéri, hasson oda, hogy a pápa semmi olyast ne tegyen, a mi a szász herczegnőnek Cseh- és Magyarországra birt jogait sérthetné.2 ) Nehéz meghatározni, vájjon a szász herczeg azon levelébe, melyre ez a válasz szól. Magyarország tévedésből vagy czélzatosan került-e bele? Mindkét bibornok válasza azt a jó tanácsot tartalmazta, hogy a herczeg nyugodtan és megadással várja be a pápának, a legigazságosabb bírónak Ítéletét. Eszerint Vilmos herczeg a szent-szék részéről bátorítást nem nyert. És nem is tett több kísérletet igényei érvényesítésére ; sőt csakhamar szíves viszonyba lépett Mátyáshoz, ki őt leveleiben »szeretett nagybátyjának« (lieben Oheimen) czímezte.3) Anna hezczegnő már 1462-ben gyermektelenül hunyt el. És így Mátyás halála után a trónkövetelők sorában a szász berezegi család tagjai nem jelentkezhettek. FRAKNÓI VILMOS. ]) A május 22-ikén kelt pápai irat német fordításban van meg. '-) A május 22-ikén kelt levelek szintén német fordításban vannak meg. *) Mátyás külügyi levelei. I. 274.