Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Thode; Henry: Der Ring des Frangipani. Ism. Kropf Lajos 163. o.

166 TÖRTÉNETI IRODALOM. lemmel elhagyta fényes kastélyát, fölkereste tömlöczében fogoly férjét s vele maradt barátai, jóakarói és az orvosok minden lebeszélése daczára, kik sürgetve kérték, hogy a penészes, zord börtön helyett száraz, verőfényes fürdőhelyre siessen, hogy ott megrongált egészségét helyreállítsa. S e szép magaviselete miatt még azt a kis botrányt is szívesen elnézzük neki, melybe őt még hajadon korában a szerelmes Miksa császár keverte volt. A gonosz nyelvek ugyanis hangosan rebesgették a bírt, hogy Miksa fülig szerelmes a szép Lang Apollóniába, hogy bárhova utazik a szép leány, nyomban követi őt a császári udvar és vice-versa, — lia t. i. akadt valami jó emberbarát, mint pl. Fugger, ki kifizette a szerelmes, de üres erszényű uralkodó számláját a szállodában — s liogy a gurki s utóbb salzburgi biboros, a híres Lang Máté ügyét azért vitte anynyira a jó szerencse s azért állt oly magas kegyben a császárnál, mert ő az imádni való Apollóniának vala fivére. Egy más hír szerint Apollónia még György bajor herczeget is megigézte. A Garay elbeszélte romantikus históriából csak annyi igaz, hogy Frangepán egy ízben csakugyan tett szökési kísérletet a velenczei tömlöczből, s hogy a szép Apollónia szerfölött kompromittálva volt a dologban ; mert éppen a börtönben volt férjével, midőn az őrök egyike jelentést tett, hogy gyanüs zörejt hallott bent ; mire megvizsgálták a börtönt s azt találták, hogy a Piazzára néző kerek ablak vasrácsa teljesen át volt reszelve. Apollóniát erre rögtön kirendelték a börtönből és udvarhölgyeivel együtt magánlakásán szigorú fölügyelet alá helyezték. A fogolyt pedig ezentúl szintén szigorúbban őrizték. Az időközben a köztársaság és a franczia király közt létrejött megegyezés folytán Kristóf grófot a velenczei Torresellából áthelyezték a milánói kastélyba. Apollónia ámbár nem juthatott ismét börtönébe, elment Milánóba s itt 1519. szeptember 4-én meghalt. Nemsokára ezután pedig, t. i. október 17-én, azt a bírt olvasták föl a velenczei tanácsban, hogy Frangepán Kristóf Monseigneur Mondragon. a várnagy, két szolgájának segítségével megillant fogságából, mely szökési kísérlet ez alkalommal sikerűit neki, mert november 5-én szerencsésen elérkezett Postovnába, hol övéi ágyúdörgésekkel fogadták. A tárgy irodalmának szentelt fejezetben szerző fölsorolja Wenzel értekezését is, de a magyar nyelv nem tudása miatt nem használhatta föl. De ügy látszik, bele sem pislantott, mert pl. egy Wenzel közölte latin levélből meggyőződhetett volna