Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Békefi Remig: A czisztercziek középkori iskolázása Párisban. Ism. –s– 160. o.

161 TÖRTÉNETI IRODALOM. nak látszik ugyan e tárgy. De ez csak látszólagos. Mert, a mint Békéli kimutatja, a párisi cziszterczi collegium hazai művelődéstörténetünk számos sötét pontjára vet világot. Hazai tárgyú különleges adatokat ugyan nem találunk, de azon szoros szervezetnél fogva, mely a cziszterczi rend minden egyes apátságát a citeauxi nagykáptalan határozataival egyesíti, minden egyes, s igy a magyar apátságokat is, azonos jogok s kötelezettségek csatolták a párisi collegiumhoz. A párisi apátság .apátja Ubicellus pedig közte van azoknak, kikkel III. Béla 1183-ban a rend betelepítését illetőleg tanácskozik. A párisi egyetemen a collegiumok két csoportra oszlottak, u. m. világi és szerzetesiekre. Utóbbiakhoz tartozott a czisztercziek collegiuma, a Bernardinum is, melynek tulajdonképeni alapítója gyanánt Alfonz, franezia királyi herczeget tisztelték. IV. Incze pápa buzdítására a citeauxi nagykáptalan már 1245. szeptember 12-én megengedi, hogy a párisi tanintézet fennmaradhasson, de kimondta, hogy a rendtagok idekül•dése nem kötelező. Különösen IV. Incze pápa viseltetett nagy •érdeklődéssel az uj intézmény iránt, s jóindulatát számos adományozással bizonyította be. A Bernardinum az egyetemmel szoros viszonyban állott, a nagykáptalan és Jó János franezia király az egyetem részének tekintették, tanárai az egyetem tanárai voltak, s magában a Bernardinumban nem egyszer tartotta az egyetem üléseit. A nagykáptalan 1313-ban a Bernardinumnak uj szervezetet adott. Azonban köszönet nem volt ebben, mert már 1333 ban uj reformátorokat küldöttek ki, kik ismét egy uj szabályzatot dolgoztak ki az intézet részére. XII. Benedek pápa a Benedictinakban az egész cziszterczi rend tanulmányi rendszerét szabályozta, mely a legapróbb részletekre is kiterjed. Az 1350-ki nagykáptalan újból rendezte a Bernardinum viszonyait, nemkülönben a következő nagykáptalanok majd mindegyike hozott több-kevesebb határozatot s rendszabályt. Nem terjeszkedhetünk ki itt Béketi értekezésének minden •egyes apróbb részleteire. Nem szólhatunk, bármennyire érdekes is az, a Bernardinumnak belső szervezetéről, a tanulmányi szabályzatról, az ottani életről, szóval minden egyes mozzanatról, melyről szerzőnk e munkájában beszámol. Műve a czisztercziek középkori párisi iskolázását, de főleg a Bernardinum monographiáját nyújtja, megismertetve bennünket a szerzetesi magasabb iskolázás összes körülményeivel. Hogy alapos, s az irodalmat körülményesen felhasználó munka, azt említenünk szinte fölösleges. Művelődéstörténeti irodalmunk, a mily szépen fejlődött a SZÁZADOK. 1897. II. FÜZET. 11