Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Tagányi Károly: Az erdészeti oklevéltár. I. II. III. kt. Ism. Lőrincz Béla 137. o.

145 TÖRTÉNETI IRODALOM. Az üzleti szellem, ha egyszer felébred, találékony. E korból datálódik egy üj eljárás, mely a tüzelő anyag tetemes megtakarításával jár (I. köt., 127. a. oklevél az 1561. évből.) A fürészmalmok — melyeket már Zsigmond kora óta ismer az ország — szintén ebben a korban, a XVI. közepén kezdenek elterjedni, nyilván mert deszka alakjában könnyebben szállítható a fa s jobban értékesíthető az erdő. Ezzel összefügg, hogy ugyancsak e korban szaporodnak fel a lécz és zsindely tömeges előállítására vonatkozó adatok. (Igy a munkácsi várba éppen csak a huklivaiak évenként 36,000 eresztett zsindelyt tartoztak beszolgáltatni (I. köt., 327. 1.) Az ipari termelés e korban már túllépi a házi szükséglet kielégítését s ezzel a kereskedelemnek keze alá dolgozik. 8 ezzel eljutottunk a negyedik tényezőhöz, mely a magyarországi erdők sorsára befoly. A kereskedelem csak későn vetette magát az erdőre, csak a XVI t. század vége felé, de ^aztán nem is eresztette el többé prédáját mind napjainkig. Es nem éri be különösen becses szálfákkal, melyeket külföldre szállít, sem a szállítás megkönnyítése kedveért többé-kevésbbé feldolgozott faanyaggal, fürészárukkal, dongákkal meg faszénnel, hanem neki esik az erdő számos melléktermékeinek is. A hazai tímárok és vargák már ősidők óta ismerik a cserző eljárást ; legalább erre enged következtetni az az adat, mely szerint Segesvárott már 1367-ben létezett csertörő malom. Nos a cserfák hántása már a XVII. században, ugy látszik, óriási arányokat kezd ölteni a mint hogy a cserkéreg oly czikk, mely nem a termelés helyén fogyasztódik, javarésze szintén a kereskedelem kezébe kerül, mi ismét buzdítólag hat vissza a termelésre. E korban különben nem csak a cserfát, de a hársfát is hántják, kötélsodrás czéljából. (Ld. pl. I. köt., 453. 1.) A XVIII. században fontos kereskedelmi czikké fejlődik a gubacs, sőt — ki hinné ? — még a tapló is. A mult század végén évenként csakis a külföldre circa 300 mázsát szállítottak e pehely-könnyű portékából (Schwartner adata). A legbuzgóbban azonban a hamuzsírfőzésre vetette magát az üzleti vállalkozás. Mária Terézia buzdítására a hamuzsírfőzést országszerte kezdik űzni s a mi különösen a mi szempontunkból figyelemre méltó, e czikket jó soká nem a hitványabb fából vagy hulladék anyagból készítették, mint teszem a modern erdőtelepek készítik a cell uloset, terpentint vagy tannint, hanem rendszerint a legéitékesebb keményfa törzsekből gyártották. Hogy e lucrativ áru előállítására évenként mily temérdek faanyagot hamvasztok ak el, ezt el lehet képzelni, ha tudjuk, hogy a mult század végétől SZÁZADOK. 1897. II. FÜZET. 10