Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Tagányi Károly: Az erdészeti oklevéltár. I. II. III. kt. Ism. Lőrincz Béla 137. o.

138 TÖRTÉNETI IRODALOM. inkább pedig folyóink termékeny iszapú partjait, a nyirnek és juharnak, a szilfának, égernek és nyárfának, a rekettyének, borókának és a fűznek beláthatatlan tömegével ;x

) mai ember persze elrémülne annak a láttára, mily iszonyatos karban volt •e mérhetetlen becsű kincs. De kár volna az embereket okolnia •érette. Az akkori gyér lakosság szerény kulturigényeivel nem •sok kárt tett az őserdőkben, s föl lehet tenni, hogy inkább szökött az erdő rejtelmes sötétje elől, semmint kereste. De pusztította magára hagyatott volta, pusztították az árvizek, az orkánok és főkép a tűz, aztán a tűlérett és esett fák temérdek sokasága, a parasita flóra, a rovarok végtelen falánksága és sok egyéb. A magyarság megtelepedésével sem fordult jobbra az -erdők sorsa. Csak több lett, a ki pusztítsa. Nagyon jellemző az a hagyomány, mely szerint a honfoglalók épen erdőket pusztítva vagy pusztíttatva lépték át a mai Magyarország határát. »Et tria millia rusticorum anteire precipit, qui eis (a magyaroknak) per siluain Houos uiam prepararet usque ad confinium Ung.« 2) Midőn pedig bevonultak a hazába, az erdő szabadjára volt hagyva, élt vele mindenki tetszése szerint, korlátlanul mint a lefolyó vízzel. Hiszen annyi volt belőle, hogy értékét nem fogta fel senki. Pocsékolták is derűre-borura, nemcsak szükségből, hanem gondatlanságból, sőt pajkosságból is. Még nagyobb veszély fenyegette az erdőket, midőn a törzsek állandóan elhelyezkedtek, midőn a gazdátlan erdőből, a res nulliusból res communis lett ; midőn az erdő is felvette a tulajdon kezdetleges formáját, a birtokközösséget, szóval midőn ÍI nomád barbárságot a primitiv kultura váltotta fel. Ilyen kezdetleges műveltségű népek, mivel kővel és fémmel még nem igen tudnak bánni, jóformán minden szükségletüket a könnyen idomítható fából fedezik. Igy minden kulturhaladásnak az erdő fizeti az árát. S e sok pusztítás ellenében mi védte a magától védtelen erdőt ? Eleinte legföljebb az ősmagyar pogány vallás, mely ügy látszik, ismert ligeteket és szent berkeket, hol az isteneknek 9 Ld. »Das Pflanzenleben der Donauländer,« írta Dr. Anton Kerner Innsbruck, 1862. 9 Anonymus, XII. fej. Marczali szerint valószínűleg reniiniscencia a tatárjárás idejéből. Spalatói Tamás tényleg ezeket beszéli : »Vala pedig a tatároknak negyvenezer fejszésök, kik a sereg előtt járnak vala erdőket irtva, utakat egyengetve s minden gátat a bejárásoktól elhárítva.« — A fejszét már századokkal a bevándorlás előtt ismerték az ősmagyarok. Már Maurikios emliti az ő Taktikájában, hogy minden magyar lovas tizednek meg volt a maga kaszája és fejszéje »különféle használatra.«