Századok – 1896

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: A magyarok eredete; őshazája és vándorlása - III. és bef. közl. 880

910 THtjRY JÓZSEF. V. Hátra van még a magyar név megértése a történetben és a történelem által. Jogosan mondhatná ugyanis valaki, hogy az a nép, mely a IX. század végén Árpád vezetése mellett elfoglalta Pannoniát, nem másképpen, hanem magyarnak nevezte magát s mi, utódaik, mind e mai napig ezt a nevet viseljük. Ez igaz; de viszont az is igaz, hogy ezeknek az Árpád korabeli magyaroknak ősei eleinte s biztos tudomás szerint még az Y. században is onuguroknak, vagy unuguroknak nevezték volt magokat, legalább a 457 tájban Bizánczban járt követeik az ilyen nevü nép küldötteinek vallották magokat a görög császár előtt s így tudták meg igazi nevöket a görögök és köztük Priskus Rhetor is, a ki legelőször említi ezt a nevet. A magyar nevet tehát ez az onugur nép, vagy talán csak egyik, elszakadt része, az V. század után vette föl valami okból. A magyar névnek megfejtése sem nyelvészeti, sem történeti szempontból még eddig egy kutatónak sem sikerült úgy, hogy abban meg lehetne nyugodnunk. — Az a magyarázat, mely szerint ez a név mo, vagy ma és ger szókból volna összetéve (melyben az előrész a finn-urali nyelvekben földet jelent, az utótag pedig = vogul leer, kar »ember«) és »föld emberét« jelentené (Hunfalvy Pál szerint): annyira önkényes, hogy nem is lehet komolyan venni, a mint hogy ujabban el is vetették. Még kirívóbb egy másik megfejtés alaptalan volta, mely szerint t. i. a magyar név előrésze az a manysi szó volna, melylyel a vogulok nevezik magokat, utórésze pedig a vogul ari, eri és osztyák ar (sok, bő, gazdag), úgy hogy a manysien-ből alakúit magyar név értelme ez volna: »Mán melléki nép.«1) — Teljesen alaptalan pedig azért, mert egy olyan nép, mely a történelemnek meg nem czáfolható tanúskodása szerint soha sem lakott az északi Uraiban, a vogulok földén levő Mán folyó mellékén, az csak nem nevezhette magát »Mán melléki nép«-nek — nem is számítva azt, hogy a manysi-eri és magyar szók azonosítása csak egyik példája ama visszaélés éknek, melyekkel oly gyakran találkozunk az összehasonlító nyelvészet terén! Különben is manysi-eri csak csinált név és így komolyan szóba sem jöhet, épen úgy nem, mint a mo-ger, vagy ma-ger összetétel, a melyet meg Hunfalvy Pálnak oly gyakran alkalmazásba vett teremtő ereje hozott létre. J) Patrubány Lukács : A magyar név eredete. Budapest, 1883. 13—17. 1.