Századok – 1896

Tárcza; Önálló czikkek - (J. V.): Frangepán Kristóf gyűrűje 846

846 tárcza. sága behatóan tárgyalta ezt a kérdést. A Szabó által összegyűjtött czímmásokat nem tartotta helyesnek kiadni, s gondoskodnia kellett annak kiegészítéséről; szerencsére magának az Akadémiának kebelében volt erre alkalmas ember. Hellebrant Árpád nem rég adta ki az akadémia birtokában levő »ősnyomtatványok« jegyzékét, s az a kiadás oly lelkiismeretes s pontos munka volt, hogy annak szerkesztőjét nyugodtan bizhatta meg Szabó Károly hagyatékának szerkesztésével és kiegészítésével. Hellebrantnak sokat kellett utaznia ennek a czélnak elérésére külföldön, — évenként lelkiismeretesen beszámolt a bizottságnak, hogy mennyire haladt munkájában, s ma már örömmel hirdethetjük, hogy a »Régi magyar könyvtár teljes. Igaz, hogy a III. kötetnek csak első fele jelent meg, mely 1670-ig terjed, de már a második fele 1670-től 1711-ig sajtó alatt van. Az index, mely a könyv használhatóságát nagy mértékben meg fogja könnyíteni, ehhez lesz csatolva. Hellebrant Árpád gondos, szép, elismerésre méltó munkát végzett. Sok fáradtságba került az, de sok öröme is telhetik benne, mind az, a ki történet és irodalomtörténet Írással foglalkozik, nagy hasznát veszi e könyvnek, mely az első két kötetet kiegészíti — teljessé teszi. FRANGEPÁN KRISTÓF GYŰRŰJE. Thode Henrik — ki nevét assissi szent Ferenczről írt nagy művével alapította meg a német irodalomban — igen érdekes könyvet (Die Ring des Frangipani. Frankfurt a/M. 1896.) írt egy 380 év előtt elveszett gyűrűről. Egyszer Yelenczében a Márk könyvtárban üldögélt, a hol épen Romanini könyvéből a velenczei művészet történetéhez gyűjtött adatokat, mikor véletlenül megvételre kínáltak neki egy gyűrűt, a melyet Pordenonéhez közel a pratoi várromok közt egy odavaló paraszt talált. Sima arany jegygyűrű volt, XVI. századi augsburgi munka „Itltjt itnjllcit üitt ctginvk (=Mit Willen dein eigen) romantikus fölirattal. Tudósunk megvette a gyűrűt, s egyszeribe rendkívül kíváncsi lett e háromszáz esztendős szerelmi zálogra. Szórakozottan olvasta tovább Romanini könyvét, s épen I. Miksának 1509 — 14-ig Velencze ellen viselt hadjáratánál tartott, midőn egyszerre valami sejtelem szállotta meg, hátha az ő gyűrűjét is épen ebben a háborúban vesztette el valamelyik német vitéz. Mindjárt más forrásokhoz is fordult, s egy pordenonei egykorú naplóból meggyőződött, hogy 1513-ban Miksa császár híres hadvezére Frangepán Kristóf Pordenonét és Prato várát is elfoglalta, s hogy onnan őt 1514 márcziusában a velenczeiek kiverték. Végre Marino Sanuto krónikájában,