Századok – 1896
Könyvismertetések és bírálatok - Szendrei János: Magyar hadtörténelmi emlékek az ezredéves országos kiállításon. Ism. Bárczay 829
830 JÖRIENEII IRODALOM. hisszük, hogy ma is azok vagyunk, pedig ha azok lennénk, nem felejtettük volna el azon fegyverek nevének nagy részét, a melyeket oly vitézül forgattak őseink, s nem kellene kutatnunk, keresnünk, hogy feltaláljuk őket, s a mi fő, nem kellene újakat gyártanunk. A ki régi hadiszerelvényekről s fegyverekről ír magyarul, minden lépten nyomon fenakad. mert nem tudja, hogy nevezze ezt vagy azt, nem lehet tehát csodálni, ha a legszakértőbb és a legjobb nyelvérzékkel megáldott író is téved itt-ott. Ha valamely dolognak régi nevét nem ismerjük, kénytelenek vagyunk ujat gyártani. Ez esetben különös figyelemmel kell arra lennünk, hogy az uj név fogalomzavart ne okozzon. A 160-ik lapon parittya-ijnak nevezi a szerző a balester-1. A nevét tekintve olyan lövőgépet képzel az olvasó, a mely parittyaszerűen lövi a lövedéket, pedig szó sincs róla, mert a balester (arbaléte ä galet, prodd) nem egyéb mint vagy egy olyan számszeríj, a melyből kő, ólom, vas vagy agyag golyót lőttek, vagy egy a rendesnél nagyobb számszeríj, a mely utóbbi körülbelül úgy viszonylott a közönséges számszeríjhez. mint a gátpuska a kézi puskához. Ha már éppen meg akarjuk különböztetni a többi számszeríjtői, jobb elnevezés hiányában, azt hiszem helyesebb lenne balesternek vagy golyós számszeríjnak nevezni mint parittya-ijnak. A golyós számszeríj semmivel sem rosszabb, mint a franczia arbaléte á galet (kavicsos számszeríj). A tárcsa elnevezést — habár jogosan használja a szerző különféle alakú paizsok jelzéseül — jobbnak tartanám kizárólag csak az úgynevezett torna tárcsák megnevezésére tartani meg, mert, különösen a nem szakértőt könnyen zavarba ejtheti az, ha tárcsa név alatt hol kis kerek, hol félhengeres, hol mondola alakú, hol négyszögletű stb. paizst lát maga előtt. A tárcsa eredetileg kis kerek paizs volt, később azonban nagyon sok nemű paizst neveztek tartschenak, targe-nak. És ez zavart okoz. Mi, a kik úgyszólván most állapítjuk meg hadi műnyelvünket, elkerüllietnők a bajt, ha a .különféle alakú paizsokat paizs néven a jellemző vonásukra emlékeztető jelzővel összekötve neveznők, s tárcsának csak azt a bizonyos torna paizst mondanók, a melynek jobb szélén bevágás van. A 209-ik lapon a 722. szám alatt ábrázolt nyeregről szólva a következőket irja a szerző: »a mellső íven a magyar nyerget jellemző keskeny bak nyúlik föl.« Ez ellen két ellenvetésem van. Az egyik, hogy SbZij cl mit baknak nevez, kiegészítő része annak az ívnek, a melyet magyarul nem baknak hanem kápának mondanak. A másik, hogy e nyúlvány nem teszi a 722. ábrából látható nyerget magyarrá, mert a
