Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - III. és bef. közl. 804

és A MAGYAR TEN'GERVIDÉK ELSZAKADÁSA. 821 sítse e kalmárcsínnel szemben; mintha semmi köze sem volna az egész dologhoz, a legnagyobb közönynyel nézte, szinte örülvén, hogy a kiállhatatlan tengermellékiek kellemetlen kompániájától megszabadult. Annyira kifejletlen volt még, állami létünk első félezredének végén, a tengeri ügy iránti érzék és értelem. Zsigmond királyban volt ugyan mind a kettő; de ennek most más gondja volt: a római császári korona, melynek 1411-ben végre sikerült elnyerése sok erőíeszitésébe és fáradságába került. Miután ezen legforróbb óhaja teljesedésbe ment volt, igaz hogy Velenczének hadat izent; de akkor már késő volt, mert ez utóbbi a vitás tárgynak már tényleges birtokában volt, és ezt pénzével és hajóival meg is tudta tartani, holott Zsigmondnak se pénze se hajója nem volt. A Yelenczével való harcz, mely több hosszabb félbeszakítással majdnem Zsigmond egész uralkodása alatt tartott, már nem képezheti e szerény értekezés tárgyát, mert e harcz úgyszólván extra dominium folyt, Friaulban és Itáliában, és mitsem változtatott többé a sajnos tényálláson, bogy a dalmát tengerpart veszve volt és maradt. Zsigmond természetesen nem mondott le soha Dalmátiára való jogáról és igényéről, békét sem kötött Yelenczével, de a háborút is többnyire kevés erélylyel folytatta; volt annyi más gondja, mely közelebbről érdekelte : az egyházi schisma, a konstanczi zsinat, a német birodalom zilált állapota, a német lovagrend veszedelme, sat.; következett azután a rettenetes huszita-háború, mely nem csak Csehországot feldúlta, de fél Európát is veszélyeztette, és Zsigmond összes erejét kimerítette; nemkülömben a törökök megújított támadása, az Aldunának védelmezése, Boszniának szétdarabolása, sat.; és mindahhoz a folytonos végzetes pénzzavar, és a magyarok közönye a visszanyerendő tartomány iránt: meg kell engedni, miszerint nem csupán az ő hibája, hogy az a szárazföldről sebesíthetetlen Yelenczével nem boldogúlhatott. És igy, békekötés és szerződés nélkül is, lassanként hozzászokott a két perlekedő fél, és hozzá az egész világ a tengervidéknek Magyarországtól való jogtalan elszakadását megmásíthatlan ténynek tekinteni, és végre hallgatag belenyugodni. Komoly kísérlet Dalmátiának visszaszerzésére ezentúl nem tétetett többé; hogy miért, és hogy a Magyarországnál tovább is megmaradt horvát tengerpart miért nem volt képes tengerihatalom alapjául szolgálni, ennek kifejtése szintén kiszorúl jelen értekezés keretéből. És ezennel befejezem a kis czikk-sorozatot, melyben iparkodtam a régi Magyarországnak tengerészeti ügyekben való részvétét és tengerhatalmi állásfoglalás iránti törekvését, az SZÁZADOK. 1896. IX. FÜZET. 53