Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - III. és bef. közl. 804

A HORVÁTHY CS. LÁZADÁSA, ÉS A M. TENGERYID. ELSZAKADÁSA. 805 sége által gyakran megbénítva volt. Azt is el kell ismerni, hogy Magyarországnak akkori bel- és külhelyzete a legmagasabb, úgyszólván emberfeletti igényeket támasztotta az uralkodó személyes tulajdonságaira, és hogy ennek sokoldalúsága, éleslátása, erélye és vitézsége folyton a legnehezebb próbáknak volt alávetve; nemkülömben, hogy a kornak fergetegszerü viharai és meglepő rohamossággal bekövetkező eseményei majdnem lehetetlenné tették egy és ugyanazon czél következetes szemmeltartását és követését. Azért sajnálni lehet és kell. de hibául felróni alig szabad, hogy Zsigmond ezúttal nem szedte össze minden erejét a délszláv lázadás végleges leverésére és Boszniának kinálkozó meghódítására; mert egyidejűleg az ország északi és keleti határán új és fenyegető gondok merültek fel úgy saját személyére valamint birodalmára nézve. Hedvig lengyel királyné, Mária nővére, egyszerre igényt emelt a magyar koronára, sőt férjével Jagellóval együtt hadsereg élén betört Magyarországba, hol meglehetős nagy pártja volt az északkeleti megyékben. Szerencsére sikerült az esztergomi érseknek, Kanizsay Jánosnak, Hedviget és Jagellót visszavonulásra bírni, inkább egyházi mint világi fegyverek használata által, sőt tőlük a magyar koronáról való ünnepélyes lemondásukat is elérni; de azt már nem akadályozhatta meg, hogy Halicsot Magyarországtól elragadják, és újonnan a lengyel királysággal egyesítsék. — És még nagyobb volt a másik egyidejű, keletfelől. a törökök részéről fenyegető veszély, kiknek élén most a világhódító Bajazid szultán állt, és kik a szerbeket, bolgárokat, oláhokat egymásután leigázván, már-már az Aldunán lábot vetni, és egyes portyázó csapatokkal Magyarországot nyugtalanítani kezdték. Mindenesetre Zsigmond megítélésénél enyhítő körülménynek be kell tudni, hogy csakugyan kénytelen volt sok bel- és külellenséggel egyszerre szembe szállani, és hogy e folytonos hadakozásban saját személyét és kényelmét nem kímélte, hanem ifjú hévvel és bátorsággal életét koczkára tette. Csakhogy, ismétlem, tekintete kelleténél többet elfordúlt azon helyről, mely akkor, mondhatni, a magyar nagyhatalom sarkpontját képezte, és mely leginkább igényelte volna személyes bea>atkozását és gondviselését, a tengervidéki ől ! Mindamellett nem lehet állítani, hogy Zsigmond elzárkózott volna ezen ügy fontos voltának felismerése elől. Tvartkó halálának hírére azonnal intézkedéseket tett, hogy ennek az utolsó években tett dalmát bitorlásait visszahódítsa Magyarországnak, és pedig eleinte jó sikerrel. Még 1392-ben kinevezte Gciray Miklóst, a volt nádor fiát, horvát-dalmát SZÁZADOK. 1896. IX. FÜZET. 52